Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az 1891. évről szóló jelentéshez tartozó mellékletek

218 vizlefolyási viszonyoknak épp ugy megfelelne, mint a költségesebb falazott alépitményű egy nyilású hid. Л földdel körültöltött 2 végső jármot kovácsolt vas helyett zománcolt öntött vascsövekből is lehetne czélszerüen összeállítani, biztonság okáért pedig némi kihorgonyzással ellátni ; de szükséges bármely esetben a hidtartókat a jármok felső ővgerendájával összekapcsolni, mely esetben a mozgó terhelés és hőváltozás által okozott eltolódásoknál a rugalmas közbenső jármoknak egy kevés elhajlása fog ugyan bekövetkezni, de miként a kiépitett torontáli hidaknál látható, ezen ingó mozgás a hídszerkezetre nézve hátrányos hatással nem leend. Teljesen ellentétes alapból kiindulva, lett a N.-Becskerek városi hidra vonatkozó és a mellékelt vázlatrajzban szintén bemutatott javaslat összeállítva, melynél a hátsó földnyomásnak ellensúlyozása helyett, a hídfő homlok falának kihorgonyzása terveztetett. Ehhez képest a hídfő homlokfalát 1—1 méter távolságban függélyesen álló rácsozott, vasoszlopok alkotják, amelyek két sor czölöpön nyugosznak; a függélyes oszlopok közt pedig a hátsó földnyomás felfogására a vasfödém szerkezetekhez hasonló vaskeretes czement. boltozatok építtetnek, melyeknek segélyével a hoinlakfalnak egyúttal falazatszerű kiképzése érhető el. A kihorgonyzás ugy terveztetett, hogy az alap magasságában a homlokfal mögött Zoreé-vasakból egy vízszintes lap lesz beépítve, amelyre ható földnyomás a kötő-gerendákkal lefogott homlokfalnak kihajlitását ellensúlyozni képes, s tehát a horgonyczölöpök bizonytalan működése mellőztetett ; egyébként a hídfők homlokfala előtt még a vontató-út földfeltöltése egymagában is nem kicsinylendő ellennyomást fog gyakorolni. A becskereki városi hidakra nézve, az Écskára javasolt olcsóbb elrendezéstől azon okból kellett eltérni, mert a Bega-csatorna ezen helyen magas partok közölt fekvő szűkebb mederrel bír és más város rendezési szempontból sem lelt volna helyes a hid hosszát növelni; továbbá pedig a város beltelkei között ezen elrendezés alkalmasabb arra, hogy egy építészetileg tetszetősebb kültorma állit ta ssék elő. A N.-Becskerekre tervezett, kihorgonyzott s betonnal bélelt vashidfők költsége azonban oly magas, hogy alkalmazhatóságuk már e miatt is kétséges és valójában előnyösebb volna a hidfőt ugy szerkeszteni, hogy 2—2 sülyesztett kútra alapozott oszlopszerü rövidebb támfalból állana, melynél a szárnyfalak is elmaradnának, amennyiben a hátsó földfeltöltést egyszerű kővel burkolt kúpban lehetne bevégezni, tekintve, hogy a feltöltött vontató-út segélyével a kúpnak ugy is csekély magassága, tehát rövid lába lesz. Ezen elrendezés költsége a fent leirt vashidfőknél jutányosabb lenne, fentartása iránt pedig aggályra ok nincsen és a felszerkezet tartói is jobb felfektetést nyerhetnek a szélesebb alapot nyújtó téglafalon, mint a vasoszlopok keskenyebb süveg gerendáján.