Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)
Az országos vizépítészeti és talajjavitó hivatal 1891. évi jelentése
115 lag lehet csak meghatározni, vájjon összehasonlító alapul lehetséges-e egyátalán, vagy mily korrektiókkal a katastert elfogadni. Utóvégre is ezeknek osztályozása már nem oly nagy munka, melyet elvégezni ne lehetne és egyúttal érdemes is ne volna. A társulatok helyesebb szervezése, illetőleg a köztük megvonandó határvonal tekintetében a mult évnek egyik legjelentékenyebb ténye Nagyméltóságod 71.029. sz. alatti rendelete, mely az alsószabolcsi, középtiszai és berettyó-kőrösi társulatok között a közös ártér megosztását szabályozza. Ármentesitő társulatok határainak megállapításánál a műszaki tekintetek fő fontosságúak, mert ettől függ első sorban, hogy képes-e a társulat árterét a kiöntések ellen önmagában megvédelmezni ; vájjon felső vagy alsó szomszédainak gondatlansága, hanyagsága nem dönti-e őt is veszélybe? A mennyiben a fenti három társulat között természetes magaslatok által megvont határvonal nem létezik, Nagyméltóságod elfogadta abbeli javaslatunkat, hogy részben a Hortobágy-Berettyó töltései, részben más lokálizálö töltések alkossák a határvonalat és ez állal egyúttal a belvizek önálló rendezhetése is minden társulatra nézve külön-külön lehetővé váljék. Ez által a Tiszavölgyén évtizedeken át vajúdó egyik legfontosabb kérdés talált megfelelő megoldásra és remélhető, hogy a három társulat szervezkedését csakhamar követni fogja belvizhálózatuknak megállapítása és kiépítése; ily módon egy millió holdat meghaladó óriási területen lesz egyúttal a további fokozat- s fejlődésnek egyik eddigelé fenálló legnagyobb akadálya elhárítva. A tiszamenti társulatok között több ily életbe vágó kérdés már nincsen, azonban számos társulat van a Duna és kivált a Kőrösök mentén, melyek jelenlegi határaik mellett nem képeznek zárt öbölzetet és igy nem felelnek meg a biztonság azon fokánok, mely czélszerübb szervezéssel elérhető volna. Igen érdekes lett volna a társulatok igazgatási, kezelési, fenlartási, és beruházási költségei között összehasonlításokat tenni, azonban a társulati költségvetések és számadások összeállítása oly elütő egymástól, hogy ily kimutat s vagy csak rendkívüli fáradságos munka árán volna létesíthető, vagy teljesen nélkülözné a megbízhatóságot; miért is ez alkalommal ebbeli szándékunktól kénytelenek voltunk elállani. Mindenesetre azonban czélszerü volna oly közös mintát megállapítani és elfogadni a társulati költségvetésekre és számadásokra, melyek egyrészt megfelelnek a könnyen való áttekinthetőségnek és kezelésnek, másrészt lehetővé teszik a többi társulatokkal való egybehasonlitást is. 8*