Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az országos vizépítészeti és talajjavitó hivatal 1891. évi jelentése

lit a munkálatból. Vegyük pl. hogy valamely szántóföld megért az ármentesítés előtt holdankint 150 frtot, és értéke emelkedett 30 frttal, tehát ma megér 180 frtot, mig egy másik tőzeges talaj értéke volt a szabályozás előtt 30 frt, és lett belőle 90 frt. Ha a katasteri tiszta jövedelem után osztályozunk, az előbbi talaj kétszer annyival fogna a költségekhez hozzájárulni, mint ez utóbbi, holott éppen megforditva kellene történnie. A kataster tehát már alapjában véve más elveken nyugszik, mint a melyekre az osztályozás épitendő. Ehhez járul még hazánkban speciálisán, hogy a katasteri becslések éppen arra az időre estek, mikor az árterek belvizektől voltak boritva, a 70-es évek végén és a 80-asok elején; és végül, hogy a belvizek megelőző rendezése nélkül egyátalán igazságos és megfelelő osztályozást végrehajtani nem lehetséges. A hozzájárulásnak kulcsát a vizimunl<álaloknál, amint ezt vizjogi törvényünk igen bölcsen rendeli, csakis a haszonarány képezheti, amiért is társulatainknak oda kell törekedniük, hogy ezen intentiónak minél jobban megfeleljenek. A katastertől teljesen független osztályozást nagyban a Rábaszabályozó társulat vitt eddigelé keresztül és a vizelboritásra és a talaj gazdasági kihasználására való tekintettel 6. osztályt állitolt fel és a nyír-vizszabályzó társulat, mely hasonlólag 6 osztályt állított fel. Még egyszer kiemelni kívánjuk, hogy a kataster mint segédeszköz, helyenkint igen jól felhasználható az osztályozásnál, hol t. i. ugyanazon elöntési eshetőségeknek kitett terület, zóna egyes parcelláinak össze hasonlításáról van szó, feltéve, hogy azok a becslés alkalmával belviz károknak kitéve nem voltak; de átalánosságban, a katasterre annak minden korrektiója nélkül igazságos osztályozást építeni nem lehet. Ily korrektiót pedig az arán y kulcsoknak egyszerű alkalmazása magában véve nem képez; a kataster a visszabályozástól teljesen független művelet, az aránykulcsok hasonlólag a szabályozás hasznát illetőleg teljesen elvont értékek — ezeknek együttes alkalmazása sem korrigálhat tehát ki minden hibát. Mert vegyük fel pl. hogy a mély ártér 7-szer annyival járul az aránykulcs alapján a terhekhez, mint a fensíki terület; de ha a mély ártérnek, a mint a leggyakrabban előfordul, igen alacsony a katasteri tiszta jövedelme, abban az esetben a 7-szeres összeg, még mindig kevesebb lehet, vagy legalább is nem eléggé megfelelő annak a haszonnak, a mit a kérdéses terület a szabályozásból huz. Ezen a hiányon csakis a kritika alá vont kataster utján segíthetünk, vagyis nagy vonásokban megállapítjuk azokat a területeket, zónákat, melyekre nézve a kataster egybehasonlitó alapul elfogadható, ide fog tartozni a társulat összes magasabb fekvésű ártere, mely a kataster elkészítésekor is már azon mivelés alatt állott, mint az osztályozás alkalmával. A mély árterek és belvizes területekre az egyes lársulatok speczialis viszonyaiból kiinduló-