Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az országos vizépítészeti és talajjavitó hivatal 1891. évi jelentése

113 A Rábaszabályozó társulat ártér fejlesztését az emberemlékezet óta létezett és kipuhatolható árvizmagasságokra alapitotta, — a tiszai társulatok ellenben túlnyomólag a töltések közt fellépett legmagassabb vizszinek horizontális kivetitési elvét követték. Az országos vizépitészeti és talajjavító hivatal elvileg arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vízszintes kivetés módját csakis kisebb öblözeteknél tartja elfogadhatónak, míg határozott esésben levő völgyeknél az oldalesést is tekintetbe kivánja venni, mint azt a Vág jobbparti társulatnál tette és az oldalesést két kitört árvíz elteriiléséből interpolatiók segítségével ajánlotta meghatározni. Sokkal hátrább vannak a társulatok az osztályozás tekintetében mely müvelet természetszerűleg csak az ártér fejlesztése után végezhető. Mindazon eljárásokból Ítélve, melyeket a társulatok az osztályozásnál követni kivánnak, mindinkább a ra a meggyőződésre jutunk, hogy az alapos munka hosszadalmasabb volta és a kétségkívül nem kicsinylendő költségek következtében — a közhangulat azon irány felé gravitál, hogy az osztályozás lehetőleg a kataster segítségével állapíttassák meg. Kétségkívül a helyes osztályozás végrehajtása nem könnyű feladat, még nehezebb azt igazságosan, méltányosan megállapítani, de mindez nem jogosít fel arra. hogy a kérdés megkerülésével oly megoldások történjenek, melyek folytonos viszályra, folytonos panaszokra szolgáltatnak okot és alkalmat. Annálinkább kell megfelelő munkálatra törekedni e téren, mert a vízjogi törvény 111. §. értelmében az osztályozás befejezésétől számitolt legkevesebb 5, legfölebb 8 év után a magukat érdekeikben sértve érzőknek jogukban áll uj osztályozást kérni és igy a társulat utóvégre sem szabadul meg ezen eljárás terheitől. Az árlérfejlesztés és osztályozás nem levén olyan kérdés, melyet többségi határozattal a kisebbségre kötelezően ki lehetne mondani, mert igaztalanságot a társulatnak egyetlen tagja sem kénytelen eltűrni — mindenesetre a leghelyesebb eljárás oly osztályozást végezni mely emberileg szólva, a törvény szellemének és az anyagi igazságnak lehetőleg megfelel. Nem akarjuk azt tagadni, hogy speczialis esetekben a kataster igen jól használható alapot képez az osztályozás keresztül viteléhez; pl. ugyanazon magassági zónában fekvő parczellák összehasonlításánál, feltéve ez esetben is, hogy belvizek által szenvedő területek azon zónában nem fordulnak elő; azonban átalánosságban a kataster az osztályozás alapjául nem ajánlható. A kataster ugyanis a tiszta jövedelmet a föld termőképességére való tekintettel állapítja meg, figyelmen kivül hagyva a szabályozásból elért vagy elérendő hasznot. Azonban e termőképesség absolut nagysága, a szabályozáshoz való hozzájárulásra kulcsul még nem szolgálhat, mert relatív, sokkal silányabb értékű talajnak sokkal nagyobb haszna lehet ugyanabból 8 Ш V