Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 54 — rosnak tartom. Nem tagadom én azt, hogy az állófák a viz lefolyásában némi akadályt nyújtanak. Nem állitom azt sem, hogy csekély iszaplerakodást elő nem idéznek. De sok évi tapasztalataim után azon meggyőződésre jutottam, hogy itt a közép Tisza szakaszon, melyet alaposan ismerek, a hullámtéri iszapolás oly csekély, hogy 100 méter távolban a Tisza parttól alig észlelhető. Nagyobb mérvű iszapolások mutatkoznak a mederszélen és pedig rendesen ott, a hol átellenben lévő partok vannak Ezen iszapolások azonban a törőpartok növekedésének természetes kifolyása lévén, a törőpartok megkötésével mérséklődni vagy talán teljesen megszűnni fognak". „Miután azonban ezen mederszéli iszapolások rendesen sűrűn befűzesedni szoktak, és az iszaplerakodást még inkább elősegitik. Feltétlenül szükségesnek látom, hogy ezen természetalkotta füzesek minden évben rendesen kiirtassanak, de ezen mivelet inkább mederrendezés, mint hullámtéri rendezésnek nevezhető". „A hullámtéri szálas erdők kiirtását pedig — melyek sem a viz lefolyásban tetemes akadályul nem szolgálnak, sem az iszapolást jelentékenyen elő nem segitik, — feltétlenül végrehajtandónak nem tartom ; mert a tiszai védtöltések már oly méretekben vannak kiépitve, hogy a fák által okozható csekély vizszinemelkedést minden veszély nélkül kiállhatják; ellenben a kérdéses fák kiirtásával a védtöltések oly védtelen állapotba helyeztetnek, hogy rendesen a legnagyobb vizállással bekövetkezni szokott orkánszerű szél által felkorbácsolt hullámcsapásoknak, a legerélyesebb védelem mellett is, ellenállani képesek nem lesznek". „Felhozható itt azon ellenvetés, hogy a töltés előtti anyaggödrökben a füzesek nevelése megengedve van. Erre nézve azt vagyok bátor megjegyezni. hogy a '20—30 méter széles szalag befásitás a hullám megtörésére alig bir befolyással, az anyag gödrökön kivül álló szálas erdő pedig teljes megnyugvást nyújt, mert nem a hullám, hanem a szélerejének megtörésére szolgálván, veszélyes hullámzás ott nem állhat elő". Klimm Mihály műegyetemi rector: Mélyen tisztelt tanács! Midőn az országos vizépitészeti hivatal a tiszaszabályozási tervek kidolgozásánál fő elvül tűzte ki — és igen helyesen — a vizlefolyási viszonyok javitását, illetőleg rendszeres vizlefolyási viszonyok megteremtését, természetszerűleg ki kellett terjeszkednie a hullámtér rendezésére is és én ebben ujabb garancziát látok arra, hogy feladatát valóban teljesen felfogta és hogy a részletekben nem fog téves irányban haladni. Mind az, a mi a hullámtér rendezése czimén javasolva van, természetesen javára válik a folyónak és igy örömmel üdvözölhetem. Minél több fog történni e téren, annál jobb lesz. Ez ellen tehát kifogást tenni nem lehet. A költségekre vonatkozólag ez az előterjesztés határozottan haladást mutat a korábbiakhoz képest, a mennyiben ez legalább részben már elismeri, hogy a hullámtér-rendezés közérdekű és igy az állam feladatául tekintendő. Tudtommal mindenütt igy van, a külföldön is t. i. hogy a hullámtér-rendezés az államkincstárt terheli. Ugyanez alkalomból csak mellesleg óhajtanék kitérni a tegnap megjegyzésként hallott mondásra, hogy a pénzkérdést itt ne bolygassuk, mert az nem tartozik a műszaki-tanács elé. Ebben én nem egészen osztozom. Az imént is pénzt, illetőleg költséget emiitettem. Vannak esetek a hol igenis a műszaki ember elé tartozik az ily intézkedés, mint kivált itt is, a hol kétféle természetű pénzforrás előtt állunk t. i. az állampénztár és a magánosok, illetőleg az