Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

érdekelt társulatok, községek pénzével állunk szemben. Itt arról van szó, liogy mi a közérdekű? és mi a lokális érdekű munka? azt pedig csakis a technikus döntheti el. Ennyiben tehát azt hiszem szabad nekünk is, ha szükséges, a pénzkérdéshez hozzá szólanunk. Ezt csak kitérésképen. Ismétlem a mivel kezdtem, hogy minden a mi a hullámtér rendezése czimén javasolva van, teljes helyeslésemmel találkozik. Legfölebb az ellen tehetnék kifogást, a mi nincs javasolva. A hullámtér rendezéshez nézetem szerint az is hozzá tartozik, hogy ott, a hol elégtelen, vagy semmi hullámtér nincs, a mint teszem fel a szorulatoknál, a kellő hullámtér előállitassék. Tegnap ugyan Kvassay tanácsos ur ő nagysága felemiitette, hogy a tanulmányok még nem haladtak annyira, hogy a szorulatokra nézve itt javaslatot tenni lehessen : és ha valaki azt mondja, hogy engedjünk időt rá, mig a tanulmányokkal elkészülnek, természetesen az ellen méltányossági szempontból nem lehet kifogás, azonban bármily eredményre vezessenek is a tanulmányok — hiszen ezek hosszasak nem lehetnek arra semmiesetre sem fognak vezethetni, hogy a szorulat és a hullámtér hiánya üdvös és előnyös állapot volna; sőt meg vagyok győződve, hogy ép az ellenkezőre fognak vezetni. Némi meglepődéssel olvastam annak idejében ebből az előterjesztésből, hogy egyes szorulatok — hogy ugy mondjam — szinte ki vannak dicsérve, mintha valami jó dolog, vagy legalább nem nagyon káros dolog volna a szorulat. Elvi és technikai szempontból az a szorulat mindig abnormitás, melytől minél előbb szabadulni kell kivált hullámtér teremtésével. Természetes, hogy minden egyes esetben mérlegelni kell, hogy arányban áll e a hozandó áldozat az elérendő eredménynyel és haszonnal és azt hiszem csak erre fognak vonatkozni a teendő tanulmányok ; de az kétségtelen, hogy mindenképen tenni kell valamit a szorulatokra nézve, ha nem akarjuk koczkáztatni azt az elvet, hogy a rendszertelen viziefolyási viszonyokat pártoljuk. Ott ahol a hullámtér hiányzik — vannak ilyen helyek a Tiszán — különféle mód kínálkozik a segítségre; az egyik az, hogy leássuk a magaslatokat és így teremtünk mesterségesen, igaz hogy nagy költséggel hullámtért ; a másik az, hogy megbékülünk a hullámtér hiányával és töltéseket emelünk. A kettő közt nagy külömbség van technikai szempontból ; mert az egyedül egészséges, műszakilag egyedül korrekt megoldás között, nevezetesen a hullámtér leásása, mint közérdekű dolog az államkincstárt terhelné, ellenben a töltések magasitása a társulatokat. Én meg vagyok győződve, hogy ez a különbség nem í'og tekintetbe jönni, midőn a t. vizépitészeti hivatal mérlegelni fogja a teendőket. Nagyon óhajtanám, hogy a t. műszaki tanács b:le venne a hullámtér rendezésébe a szükséges teendők közé azt is, hogy a hullámtér ott, ahol az tényleg részben, vagy egészben hiányzik, megteremtessék. A másik kérdés a mit a t. előadó ur kapcsolatba hozott, ezzel — amint az előterjesztésben is kapcsolatba van hozva — a nyilt árterek nyitva hagyása ; ehez is leszek bátor néhány megjegyzést fűzni. A nyilt árterek nyitva hagyása kétélű fegyver. Meg van a jó és meg van az igen rossz oldala. Igaz, hogy ezek a nyilt árterek helyenként igen tetemes vizmennyiségeket raktároznak, de más részről nem lehet tagadni, hogy mindenütt, ahol most még nyilt ártér van, a meder elfajulásban sinylik; sőt ebben az előterjesztésben is a vizrajzi-hivatal felemliti, hogy a medernek ily elfajulása a nyilt ártereknek tulajdonítandó