Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 46 — nehézség itt abban van, s arra figyelmeztetem az érdekelteket, hogy az illetők nem a várható vizre építették ki töltéseiket, hanem az 1888-ki vízre. A fölött emelték fel töltéseiket egy méterrel, pedig azt már minden tanulmány nélkül tudhatja az ember, hogyha azon magaslatok, melyeken a víz kiömlött, nem engedik a vizet átömölni, akkor mindenesetre magasabban fel kell annak emelkednie. Tehát a töltések, melyeket az 1888-iki tényleges vízmagasság fölé fölemeltek, mindenesetre alacsonyak lesznek, és nem fogják az l'O méteres biztonságot nyújtani a társulat területén ; de nem a kenézi szorulat miatt, hanem azért, mert nem engedjük meg, hogy azon ezer vagy hatszáz vagy nyolczszáz köbméter másodperczenként ott kifolyjon oldalt, hol 1888-ban átömlött. Erről a társulatnak okvetlenül gondoskodni kell, és itt van a társulatra nézve a veszedelem, nem pedig abban, hogy az állam azt a néhány centiméternyi duzzasztást elenyészteti-e vagy nem? Ennyit kívántam felvilágosításul elmondani. lícnedek Pál főmérnök : Csak egyetlen egy szót kívánok arra nézve mondani, a mit most ujabban hallottunk, hogy t. i. a társulat nem ahhoz a vizhez építette a töltését, mely elő állott volna, hogy ha ezer vagy annyi a mennyi köbméter víz oldalt nem ment volna, és hogy a társulat e tekintetben tévesen járt el, és a társulatnak feladata volna ezt korrigálni. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy ezt a töltést legtávolabbról sem tervezte a társulat ; hanem ez rendeletileg volt eléje irva a nagym. kö/munka- és közlekedési minisztérium által. Malina Gyula társulati főmérnök : Nem a most már eléggé megvitatott specziális kérdésről, hanem Kvassay osztálytanácsos urnák reám tett hivatkozására vonatkozólag kívánok szólni helyreigazításul, illetőleg álláspontom felvilágosításául. Kvassay ur ő nagysága kiemelte, hogy mily nehéz a folyók hordalékviszonyait szabályozni s különösen kifejtette, hogy bizonyos mederszorulás által, a partok közelebb hozatala által a hordalék nagyobb sebességgel fog a folyókon végighaladni. Ezt én szintén nagyon jól ismerem s midőn tegnap bátor voltam a hordalék viszonyok hiányos méltatását felemlíteni, ha jól emlékszem, hangsúlyoztam, hogy én nem általában hordalékról, banem lebegő hordalékról szólok. A Tiszánál ugyanis a mennyire tapasztaltam, nem a fenéken mozgatott hordalék az, mely a hullámterek nagymérvű felrakodását okozza, a mi épen a mi szakaszunknál előfordul, a hol a hullámtér néhol már is méterekre fel van iszaposodva ; hanem igenis a Tisza árjával tova ragadott lebegő iszap, a finom homok szüli azt leginkább. Ennek legnagyobb tömege a Marosban van, és igy én különösen a jövőre való tekintettel a hullámterek lehető épségbentartása szempontjából a Tiszánál különösen súlyt vélnék helyezendőnek ezen lebegő hordalék lehető csökkentésére. Elismerem, hogy azon rendszabályok, melyeket méltóztatott felemlíteni, az erdősítés, a hordalékoknak a hegyekben való visszatartása, alkalmas eszköz valamennyi hordaléknak csökkentésére; azonban tudomásom szerint a lebegő hordalékot a folyó épen megbontott partjaiból szedi fel s azt finomságánál fogva nem ejti el, hanem az összegeződve tovább halad, mig lerakásra alkalmas helyet el nem ér. És miután én ezt tartom az alsó Tiszára nézve legfőbb s legfigyelemreméltóbb momentumnak, azért bátorkodom felemlíteni azt, hogy véleményem szerint súlyt kellene helyezni arra, hogy ezen partok, a melyek a lebegő hordalékot szolgáltatják s melyek ugy a Tiszánál, mint különösen a Marosnál előfordulnak, bizonyos mértékben az aláomástól