Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 17 ­den teljesített munka-részlet érvényesíthesse a maga fejlesztő hatását és ujabb munkálatok csak akkor végeztessenek, ha az átvágás fejlődése hanyatlani kezd. Ezenkívül az átvágásokra szánt összeg még oly módon legyen fel­használandó, hogy az első években és minden átvágásban az első mun­kánál több, későbben pedig kevesebb munkálat foganatosittassék, hogy így az átvágások kiképződése lehető rövid idő alatt és leghathatósabban mozdittassék elő. Kijelentjük azonban, hogy semmi biztosítást nem adhatunk arra nézve, hogy a javasolt 75%, illetve 50°/,-os kibővítés mellett az átvágások 5, 10, 12 év alatt, vagy egyátalában teljes anyamederré kiképződnek és esetleg nem fognak-e utólag még valami pótmunkálatokat igényelni ? De azt biztosan állíthatjuk, hogy a javaslatba hozott bővítési mun­kák — a szintén javasolt kiviteli módozatok mellett — az átvágásoknak anyamederré való kiképződését határozottan elő fogják mozdítani, sőt ezzel együtt az anyameder is az eddiginél nagyobb arányokban fog fejlődni. Abban a meggyőződésben terjesztjük tehát elő a tiszai átvágásokra vonat­kozó javaslatunkat, hogy az a helyzet szükségleteinek és követelményeinek teljesen megfelel, minélfogva kérjük annak, de különösen az abban fog­lalt alapelveknek elfogadását. Bethlen András gr. minister : Sajnálom, hogy tovább nem vehetek részt a tanácskozásban. Az elnöki helyet ezennel átadom az államtitkár ur ő méltóságának. (A minister távozik és helyét Fejér Miklós állam­titkár foglalja el). Faragó Lipót műszaki tanácsos: Méltóságos elnök ur! T. tanács! volt szerencsém bejelenteni, hogy a távollevő Barócs János tanácstag véleményét Írásban beküldte. A t. tanács engedelmével felolvasom abból az átvágásokra vonatkozó részt: (olvas) . . . „A Tiszaszabályozásnál nézetem szerint legfőbb szerepük van az átvágásoknak, mert ezek vannak hivatva arra, hogy a töltésekkel össze­szorított árviz mentül előbb lefuthasson, a veszélyes duzzadásokat mér­sékelje és az árvizmagasodást ellensúlyozza." „Ugy de az eredetileg 10—15 m. fenékszélességben kiásott átvágá­sok, különösen a közép és alsó Tisza szakaszokon, kevés kivétellel a vá­rakozásnak meg nem feleltek, legnagyobb részben sűrű, kemény agyag­talajuknál fogva nem fejlődhettek. Igen czélszerünek, sőt szükségesnek látom tehát én is, hogy az átvágások az előterjesztésben jelzett méretek­ben kiszélesítessenek és mélyitessenek, hogy így az önfejlődés mentül job­ban elősegítessék. Továbbá azon szélesítési és mélyitési munkálat végre­hajtására nézve szintén osztom azon nézetet, hogy mindenekelőtt a Tisza alsó szakaszán lesznek foganatositandók, a felsőbb átvágásokra pedig csak annyiban kell figyelmet fordítani, hogy az esetleges torkolati eliszapolá­soktól megóva legyenek és az önfejlődés akadályai eltávolíttassanak. " Andrássy Aladár gróf: Laikus lévén, talán szerénytelenség tőlem, hogy felszóllalok ; de a gyakorlati tapasztalatokra utalva azt hiszem, hogy miután Péch osztálytanácsos ur nyilatkozata szerint az átmetszések fej­lesztésére nézve tekintetbe akarják venni a folyónak fejlődését és ezáltal siettetni a dolgot és bizonyos költségmegtakarítást is elérni, azon tapasz­talati tényre utalok, hogy sok átmetszésnek hibája nem a méretekben vagy a talajban van, hanem abban, hogy az átmetszés nem azon a he­lyen készült, ahol a víz súlya növelné az átvágás sebességét. E tekintet­ben felhívom a t. tanács figyelmét arra, hogy méltóztassék az átvágáso­4

Next

/
Thumbnails
Contents