Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— í) — пак ; lia tehát azokat ármentesitjük, a már megelőzőleg védett területeket veszélyeztetjük, amennyiben ebből a legnagyobb árvizek szinének emelkedése következik". Később azután az is ki van mondva, hogy az se nem teljes se meg nem engedhető. Azután ha látjuk azon indokokat, melyek ezen momentum elbírálásánál figyelembe jönnek, akkora szoros következtetést talán nem lehet feltalálni. Nevezetesen a 29. lapon egyik fontos momentumként a vizek tározására nézve az mondatik, hogy az eszközölt mérések tanús ága szerint 15.

3°/

0-a a viznek az, a mi a hullámtereken visszatartatik. Ez a mennyiség természetesen nem valami nagy argumentum és ha figyelembe vesszük, hogy ezek a mérések, amint fel vannak emlitve, ép azon a folyószakaszon eszközöltettek, ahol a legtöbb szorulat van, t. i. az alsó Tiszán. A másik momentum, mely az úgynevezett szorulatok, vagyis keskeny hullámterekre nézve felemlittetett, az, hogy a szorulat behatása alatt a mederfejlődés annyira halad előre, hogy mondhatni majdnem mindenütt a szorulatok helyén van a Tiszameder legjobban és legszebben kiképezve és a legjobban conserválva. Ha ezt a két momentumot figyelembe vesszük, azt hiszem, fognak akadni olyanok, akik meg lesznek ingatva az imént emiitett nagyon szép elvek iránt, hogy t. i. a hullámterek kisebbítése vagyis a további ármentesitések ellen határozottan állást kell foglalni. Ha szerintem csakugyan konstatáltatnék, hogy a szorulatok a meder épségben tartására előnyösek, másrészt ha azt látnók, hogy csak 15°/

0 az, ami raktározódik, első sorban a hullámterek fentartását nehéz volna keresztül vinni. A mennyire nekem alkalmam volt a Tiszát tanulmányozni, mondhatom, én különösen a meder épségben tartására nézve ezzel nem egészen összliangzó tapasztalatokat szereztem. Ha ugyanis figyelembe vesszük azokat a helyeket, a hol a meder el van romolva, a hol zátonyok, hajózási akadályok, mederfelrakódások fordulnak elő, azt tapasztaljuk, hogy azok alig találhatók oly gyakran a szorulatok helyén, mint ott, hol a hullámtér széles. Hogy példákat emlitsek fel, itt van egyik közvetlen és legnagyobb mederrendezési munkánk, a Szeged előtti mederrendezés. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy ott közvetlenül a Maros torkolata alatt egy uj, nagy folyó beömlésénél ez a meder, a hullámtér nagyon is szűkre van megszabva, azt hiszem, ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a szorulat jó a meder épségben tartására. De van több ilyen he ly is. Ott van Szeged alatt Kanizsánál, Adánál és sok más helyen, ott ép a szorulatoknál legrosszabb, leginkább elfajulásra hajló az anyameder. És ha fo glalkozunk egy kissé a szorulatok hatásával, azt hiszem a szorulatokban több ok van arra, hogy a meder elromoljon, mintsem tág, öblös hullámtereknél. Tudjuk, hogy a Tiszánál a .meder képzésére legfontosabbak a közepes árvizek, ép azért, mert azok tartanak legtovább és leggyakrabban merülnek fel. Ilyen közepes árvizek azután megszorulva, a medret kiássák és épen a szorulatok helyén ennek az a következménye, hogy egy másik, utána következő hasonló áradásnál a hullámtér nagy mértékben felrakódik, ugy hogy a viznek a legnagyobb része az ilyen helyeken magára a mederre van rászorulva. Már most ezeknek az a következménye, hogy minden árviznél az ilyen helyeken jobban kibővül a meder és az utána következő csekélyebb vizek azután az iszapot és a felrakodásra szolgáló homokot ott hagyják és zátony képződésére szolgáltatnak okot. Felfogásom szerint tehát a hullámterek kérdésénél ép a meder épségben tartása végett, de az árvizek visszatartása és tározása szempontjából szükség van ezekre. Ezt a körülményt, mint már imént is emli-