Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

B) A Temes-Begavölgy ármentesítése

- 139 — iszapolások meg legyenek szüntetve, melyek a Berzava-Terézia-csatorna csekély esésű medrébe beszakadó hegyi patakokból erednek. Állandó veszedelme az alibunári medreknek az, hogy kisebb patakok a déli hegyek lejtőiről igen sok hordalékot visznek magukkal s azt az alibunári mocsárt átszelő csatornákba lehozván, a mint beérkeznek, azonnal le is rakják : ezen helyzeten tehát ugy véltünk segiteni, hogy ott, a hol a nagy esésű patakok a kis esésű csatornába beérkeznek, egy iszapfogó medenczét helyeznénk el, mely egyszersmind viztartányul is szolgálna a végett, hogyha netalán a versecz-paulisi csatornán érkező nagy vizek összeesnének a Berzava nagy vizével, ugy ez esetre a verseczi vizek a medenczébe felfogatnának és az alibunári mocsáron keresztül egy másfél méterrel apasztott vizszin állana elő. A versecz-paulisi csatorna vizének apasztása mindenesetre szükséges már azért is, hogy a belvizek levezetését teljesen függetlenítsük maguktól a csatornában levő vizszinektől ; igy tehát ezen a területen a vizfogó helynek fontos szerepe lesz, mert akár az általa lesülyesztett vizszinnel biró csatornába vagy magába a medenczébe az összes belvizeket bármikor szabadon beszivattyuzhatjuk. Miként a hajdani alibunári mocsarat átszelő csatornán, ugy az azt szegélyező Moravicza és Rojga csatornán sem kell lényegesebb munkákat tervezni, mert mindössze a töltéseknek a magas partok felé meghosszabbítása kívánatos azon pontig, a meddig a várható vizszin már felhatni nem foghat. Az eddig előadottakban röviden vázoltam tehát azon módozatokat, melyekkel a jelenleg bemutatott ármentesitési tervnek kimondott fő elvét, az élővizeket vezető medrekben szükségesnek jelzett vizszinapasztásokat megvalósítani törekedtünk. Tagadhatatlan, hogy a Temesnél s a Bégánál az adott határnál még alacsonyabb vizeket is lehetne előállítani s talán ez czélszerü is volna a végből, hogy a töltéseket még kisebb vizek nyomják ; de ennek végrehajtása lényeges hasznot nem hozna, mert nagyobb területeket kellene elárasztani, mint a mennyi az erre legkedvezőbb alakban és helyen kínálkozik s mégis a két folyó legalsó szakaszában a vizeket nem lehetne lényegesen lejebb sülyeszteni annál, mint a mennyire a most tervezett raktározással már lesülyesztetnek. Azonkívül is a raktározással járó költségek növekednének, ugy hogy az árviz raktározásának azon mértéke, melyet itt javasolunk, figyelembe véve a mindenhol tervezett mederrendezést, körűlbelől középúton halad, a hol tehát azt mondhatják, hogy a befektetett tőke s a nyerendő haszon a viszonyoknak legjobban megfelel. Ezen tulmenni, egyik vagy másik irányban csak gazdasági veszteséggel járna. A nyilt mederben mozgó árvizek levezetésén kivül azonban, gondoskodni kellett a tervezet készítésénél a belvizek levezetéséről, már egyedül azon fmancziális okból is, hogy azon területek, a melyek valójában az ármentesitésre reá szolgáltak, tehát a legmélyebb fekvésüek. a belvizektől el ne legyenek öntve akkor, a midőn az árvizektől már megmentettek, tehát nehogy termésük megsemmisíttetvén, képtelenek maradjanak az ármentesítés költségeit elviselni. Az ármentesítés kezdettől fogva ezen mély fekvésű területek érdekében lett foganatosítva és igy az egész ármentesítés egységes megoldása, a helyzetnek gazdasági kiaknázása megkívánja, hogy a belvízrendezés az egész érdekeltség javára keresztülvitessék. Természetesen ennek módozatait a tervezetben, a mennyiben különböző vidékek eltérő érdekeit érintik, részletenként kifejteni nem lehetett és a kivitel dolga lesz az