Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 88 — Ez a fontos és lényeges dolog, nem maguknak azon patakoknak rendezése. Azt pedig az illető birtokosoktól kivánni, liogy a birtokok örökké mocsár maradjon, egyáltalán nem lehetséges. Ezért ugy az illető vidékek mint általános közgazdasági szempontból csak helyeselni tudjuk, ha azon vidékek is szabályozzák a maguk patakjaikat és levezetik belvizeiket ; mert ezáltal ármentesitést nem csinálnak és a tározó helyeket sem vonják el a viztől ; csak azt eszközlik, hogy mikor a Tiszában és a Szamosban a vizek apadni kezdenek, a mederbe visszatérjenek. Mert ezen területek mélyen a meder partja alatt vannak, úgy hogy mikor a vizszin a mederben a part széléig ér, a medenczékből a viz nem folyik le, hanem alá kell szállni két méternyire is és csak akkor kezdődik a viz levonulása. Azt kivánni, hogy ezek még akkor is tározó medenczék maradjanak, mikor a Szamosnál az árvizről már semmit se tudnak — az csakugyan nan volna méltányos. Kérem tehát, méltóztassék az előterjesztésben ezen patakok szabályozására vonatkozólag mondottakat elfogadni és megnyugodni abban, hogy ebből a Tiszaszabályozást veszélyeztető bajok nem fognak bekövetkezni. A mint tegnap is meggyőződhetni méltóztattak, hogyha legkisebb aggodalmunk volna annak lehetősége iránt, mi volnánk az elsők, kik ez ellen felszólalnánk és e szabályozások szaporitását megtiltani javasolnók. Ha véletlenül 1 — 2 cm. vagy mondjuk 10 cm. vizszinduzzadás az összes patakoknál előállana, azért vannak a tiszai töltések 1—1 г/

2 méterrel emelve, hogy ily kis emelkedést meg se érezzenek. A mi a Mcczncr ur által fölvetett kérdést illeti, hogy miért kívánjuk a töltéseknek másfél méterrel való emelését? ennek oka magában a vizlefolyási viszonyokban rejlik. A tapasztalat igazolja, hogy mily nagy volt a felső vidéken a vizszin 88-ban. Nem volt ott semmi munkálat, sem a Szamos, sem a mellékfolyók szabályozása nagyobb mértékben. A folyók felső vidékükön, ott, a hol a legrendesebbek, a völgyekben, igen nagy magasságra képesek a vizet felszöktetni ; mig ellenkezőleg a mint az árhullám lefelé megy, Inár mind kisebb lesz ; mig a tenger felé már a kis viz és nagy viz közti ingadozás alig ér el pár métert. Hogy ennek megvilágositása okáért oly példát hozzak fel, mely erre nézve csakugyan mintaképül szolgálhat, ott van a Nilus. Mikor beérkezik Egyiptom határába, 15 — 20 méter magas árvize van, és mikor leérkezik, a legkisebb és legnagyobb viz közt egy méter a különbség. A folyók általános természetében rejlik az, hogy az árhullámok sokkal hamarabb összegeződnek ott, a hol egyszerre érkeznek a síkságra ; mig ellenkezőleg minél messzebbre megyünk ezen ponttól, az árhullámok magassága sokkal inkább eltűnik. Igaz, hogy hosszaságuk is annál nagyobb lesz. Arra nézve nincsenek pozitiv adataink és méréseink, hogy mennyi tulaj donkép a Tisza vize és mennyi a mellékfolyók patakjainak és a Szamosnak vize ? azonban a metereologiai viszonyok következtében lehetnek ott kataklizmák, oly körülmények, hogy még a 88-ikinál is magasabb árvizszinek is előállhatnak Tokaj fölött s a Tisza mellékfolyói és a Szamos vize sokkal könnyebben összegeződhetik, mint Szegednél és azon alul. Tehát a valószinüség sokkal nagyobb arra, hogy Naménynél sokkal nagyobb vizek fognak elóállhatni az eddigieknél, mint arra, hogy Tokaj alatt vagy Szegednél fognak előállani. Egy szellemes franczia mérnök szerint sokkal valószinübb, hogy a legnagyobb számot ki fogom vetni, ha két koczkával ját-