Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

VIII. Átvágások

53 ződésben volt 25*7%, míg 37-2% fejlődést nem mutatott. Ha az 1890. évi adatokat ép igy csoportosítjuk, azt látjuk, hogy az 1880. évben kiásva volt 133-808 km. hosszú átvágásból azok hossza szerint anyamederré kiképződött 39-36%, fejlődésben van 47-64%, nem fejlődik vagy visszafejlődött 13'oo%. — A mai állapotnak megfelelő arányszámok az 1889. évben kiásott anyási 8G

1- számú átvágás kihagyásával lettek megállapítva, hogy az adatok az 1880. évben közlöttekkel összehasonlíthatók legyenek. De bármennyire kedvezően alakultak az átvágások fejlődési viszonyai, az eddig szerzett tapasztalatokból és az átvágásokra vonatkozó felvételek adataiból következtethetni arra, hogy ha azt óhajtjuk, hogy az eddig anyamederré ki nem fejlődött átvágások rövidebb idő alatt képződjenek anyamederré és ezzel a Tiszavölgy szabályozása az eddiginél nagyobb arányokban haladjon előre: okvetetlenül szükséges, hogy az átvágások mesterséges bővítését az utóbbi évtizedekben alkalmazott módoknál is még hatásosabban mozdítsuk elő. Leginkább kitűnik a fokozott mesterséges beavatkozás szüksége a táblázat azon adataiból, a melyek az átvágások átlagos szelvényeit mutatják s a melyek szerint egyes fejlődő átvágások szelvénye 50%-át sem érte el annak, a melylyel a Tisza az átvágás körüli szakaszon bír s könnyen átláthatni, hogy mindenesetre évtizedekig tartana, ha az átvágások fejlődésével az önfejlődés lassú folyamatát akarnók bevárni. Az átvágások kifejlődése eddig szerzett tapasztalataink szerint függ a kezdetben kiemelt szelvény méreteitől, az átvágás és elmetszett kanyar hossza közti megrövidülés arányától, az átvágás talajának minőségétől, az átvágás hosszától és tegyük hozzá még a folyó ; vízjárásától, mert tartós középvizek inkább fejlesztik az átvágást, mint nagyvizek, melyek partjait meghaladják. Ezen kivül a tapasztaláé arról győzött meg és a tiszai átvágások kevés kivétellel mind azt bizonyitják, hogy gyorsabban fejlődik általánosságban az átvágásoknak 0 vizszin alatti, mint feletti területe, vagyis az átvágások inkább mélységben, mint szélességben fejlődnek. — Végül ugyancsak a tapasztalás azt is kimutatta, hogy az átvágások bizonyos fokig gyorsabban fejlődnek, ezen fokon túl, vagyis midőn már közel vannak ahhoz a határhoz, hogy anyamederré váljanak, mind lassabban és lassabban halad önképződésük. Fölmerült az a kérdés, vájjon ha felvesszük azt az időt, mely alatt az átvágásokat anyamederré kiképezni akarjuk, van-e mód a fent felsorolt tényezők együttes vagy elkülönitett figyelembe- és számbavételével megállapítani az átvágásnak adandó azon üregét, melyre azt ma kibővíteni kell, hogy előre megállapított évek alatt anyamederré váljék. — Ha figyelembe vesszük itt azokat a körülményeket, a melyeket fentebb, mint az átvágás kifejlődésére befolyással biró tényezőket felsoroltunk, könnyű minden bővebb