Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

VIII. Átvágások

54 magyarázat nélkül is arra a meggyőződésre jutnunk, hogy egyáltalában nincsen semmi positiv alap, a melyből az átvágásoknak bizonyos megállapitott évek alatt anyamederré való kifejlődését meg lehetne határozni; meit az imént felsorolt körülmények nemcsak mások más-más átvágásnál, hanem egy és ugyanazon átvágásnál is változhatnak, a szerint, a mint a talaj s egyéb viszonyok az átvágás fejlődésével mások lesznek. A tiszai átvágásokra is megkísérelték ezt a kérdést megoldani és a fejlődésnél befolyással lévő tényezőket abban vélték összefoglalhatni, hogy több évre megfigyelték azok önfejlődését és az igy kihozott fejlődési százalékot vagy egyszerű, vagy összetett kamatszámítással alkalmazták a jövőben remélhető fejlődésre nézve és ezek alapján kiemelendőnek azt a szelvényt vették, mely szükséges arra nézve, hogy az önfejlődés szaporulatát hozzáadva, az átvágás anyamederré váljék. Ezen eljárás és számitás azonban nem felel meg a valóságnak, az átvágások fejlődési proczessusának ; nagy valószínűséggel alkalmazható, melynél megközelitőbbet sem a tapasztalás, sem az elmélet nem képes nyújtani, hogy általa egy-két megelőző év önfejlődéséből a közvetlen utána következő egy-két évi önképződésre következtethessünk vagy tehessünk számításokat, feltéve, hogy időközben mesterséges munkálatok ott nem történtek, de teljesen illusoriussá válik, ha ezen fejlődési arányszámokat 10 — 15 évre vagy teljes anyamederré való kiképződésre akarnók alkalmazni. Miután tehát látjuk azt, hogy nincs semmi positiv, sem megközelitő adat, melyből az átvágásoknak bizonyos meghatározott évek alatt anyamederré való fejlődését meg lehetne határozni s miután az átvágásaink fejlődése körül szerzett tapasztalatok is mind azt bizonyítják, hogy az átvágásnak adandó méret más-más volt átvágásról-átvágásra, a melynél az átvágás önfejlődésnek indult, e tekintetben biztos javaslatot tenni nem lehet. A Tisza-szabályozáshoz kötött czélnak legjobban megfelelne, ha az átvágások már anyamederré képződtek volna, vagy ha ez nem volna is még elérve, azokat a lehető legrövidebb idő alatt annyira volnánk képesek fejleszteni, hogy anyamederré képződésüket a kitűzött czél veszélyeztetése nélkül már bevárni lehetne. Az 1880. évi ministeri előterjesztés adatai szerint az akkor fizetett egységi árak mellett mintegy 130 millió forintba került volna, ha az átvágásokat eredetileg a fentebb felsorolt méretek helyett oly szelvényre ásták volna ki elejétől fogva, mint a ministeri előterjesztésben fel vannak véve. Pedig ezek a mai tényleges Tisza-szelvényekhez viszonyítva kicsinyeknek kell, hogy mondassanak. Ezen tényleges szükséggel szemben 1890. év végéig összesen csak 11,399.117 frt 44 kr. adatott ki, hogy az átvágások a fentebb felsorolt állapotot érjék el. E tekintetben sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk ma már, hogy az átvágások létesítése által kitűzött czélt elérhessük, mert ha mindazon átvágásokat az anyameder méreteivel akarnók ma egyszerre kiásni, a melyek még