Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

III. Töltések

29 hozzájárul. S itt nem habozunk egész határozottan kijelenteni, hogy a medernek túltengésétől a Tiszán, a szorulatok helyén nem kell tartanunk, mert a Tisza medrét alkotó talaj üledékes természetéből folyólag a meder általában kevés kivétellel mindenütt mélységi irányban fejlődik inkább mint szélességben, miért is a töltésszorulatban létező koncentrált mederben kisebb viznél is koncentrált levezetéssel összekötött oly sebesség jő létre, a mely a meder időszakos feltöltésének is elejét veszi, mint ezt a Tiszán minden szorulatban igazolva látni. A fennálló töltés-szorulatokból eredő vizszinemelkedés, mint már emlitve volt, a mai mederalakulások mellett alig centiméterekre mehet csak, mert a nagyobb átfolyási sebesség nagyobb helyi esést és vele a vizszinnek csekély emelkedését okozza, a mennyiben a vizrajzi osztálynak erre vonatkozó adatai szerint az alsó Tiszán a hullámtéren tényleg folyó víztömeg az összes emésztésnek oly csekély hányadrészét, átlag 15-5%-át képezi, hogy a vizszin emelkedése a mai mederalakulás mellett alig számba vehető. Fiabár, mint több izben felemiitettük, a Tiszán ma fennálló töltésszorulatokat meghagyandóknak tartjuk — meg kell, félreértések és téves megértetés elkerülése végett említenünk, hogy ebből korántsem következtethető az, hogy a Tiszán általában a töltések a mainál szűkebbre vehetők lenaének és a közeli töltések elvét pártolnók. A vizrajzi osztálynak sebességméréseiből kitűnik ugyan, hogy a hullámtéren mozgó viz mennyisége az összes emésztésnek jelentékenyen kisebb részét képezi, mindazonáltal a hullámtér tározási képességének fentartására a Tiszán nagy súlyt kell fektetnünk, mert evvel szorosan összefügg és arányos vele az árhullám maximális emésztésének fogyása, a mely a Tiszán ma jelentékeny szerepet játszik. A kezdetben idézett különböző véleményekből látható az, hogy Paleocapán kivül minden meghívott szakértő, ha nem is határozottan, de elég világosan és érthetőleg kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy a töltéseknek feladata a Tiszánál nemcsak az, hogy a kiáradó víznek határt szabjanak, hanem hogy egyúttal lehetőleg az árvíz egyenletes lefolyásának is irányt adjanak s ezért bár némelyikök — mint a külföldi szakértők — a szemközti töltések egymástól való távolsága iránt nem is nyilatkoztak, valamennyien a szabályos távolságú töltésezés híveiül vallották magukat. Mig ellenben Paleocapa a töltések rendeltetését egyedül a szétterülés megakadályozásában látta s ezért a töltések vonatozására súlyt nem fektetett. Bármennyire helyes volt a hármas Körösnél, a hol az árvíz tömegének nagyobb része a hullámtéren vezettetik le, a végzett újabb munkálatoknál a szabályos vonalozású távoli töltésekre (600 méter) súlyt fektetni azon szempontból, hogy az árhullám mihamarabb vezettessék le a Tiszába és ez által annak árhullámát megelőzze, annyira nem tartanok helyesnek és megengedhetőnek, hogy a Tisza mai állapotában a töltések közti hullámterek csökkentessenek avagy a szabályosan vonalozott töltések