Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

III. Töltések

30 kedveért a hullámtéri kibővülések kirekesztessenek, mert a kirekesztés rohamossá tenné az alsó szakaszon ugyan a lefolyást, de emelné az árhullám magasságát s igy ép ellentétben lenne a tiszai társulatok töltései által parancsolt elvvel, hogy inkább tűrjük meg a hosszabb áradást, de csökkentsük annak magasságát. Hogy mily nagy befolyása van a mai tiszai szabad hullámtereknek az árviz időszaki tarozására és vele az árhullám magasságának csökkenésére: legjobban kiviláglik a vizrajzi osztály nagy pontossággal végzett viztömeg-mérésekböl, a melyek megmutatják az útközben a hullámtereken szétterült és ideiglenesen hátramaradt másodperczenkinti viztömeget. Ezekből látható ugyanis, hogy : »az 1888-iki nagy viz alkalmával a szentesi mérési szelvényen keresztül 2862 m

5, az algyőin keresztül 2802 m

3 folyik; a Maros torkolatához pedig 2790 m

3 érkezik, tehát a Kőrös és a Maros torkolatai közt mintegy 70 m

3 tározódik másodperczenkint a hullámtereken. »A Maros beömlése 770 m

3-rel növelvén a Tisza vizét, ezzel együtt 3560 m

3-re szaporodik a Tisza maximális viztömege, melyből a szegedi vasúti hid alatt levő szelvényen 3535 m

3, Török-Becsénél (a borjasi átmetszés felett) 3003 m

s és Titelnél (a Bega beömlésén felül) pedig csak 2656 m

s jut lefolyásra. »Tehát a Maros beömlésétől a szegedi sebességmérés helyéig 25 m

3, innen Török-Becséig 532 m

3 és Török-Becsétől Titelig 347 m

3 fogy másodperczenkint elpárolgás, beszivárgás és a hullámtereken való tározódás következtében«. És ép ezen okból fektetünk súlyt ma arra, hogy a tiszai nyilt árterületek, mint ilyenek továbbra is fentartassanak, legalább is a nagyobb magasságú árhullámok számára, mert ezeknek kivonása az ártérből ugyanazon hatással lenne, mint a hullámterek kisebbítése, azaz a Tisza rohamosabban folyna le, de nagyobb másodperczenkinti emésztéssel és ebből folyólag a mainál magasabb vizszinnel — a mi, mint már emlitve volt, a tiszai védőtöltések és azok sikeres védelme érdekében meg nem engedhető. Nem lenne azonban kifogás tehető az ellen, hogy a ma fennálló tiszai szabad árterületek a legnagyobb vizszine alatt fekvő úgynevezett nyári töltésekkel védessenek a gyakrabban előforduló árvizek ellen — mig a legnagyobb vizek számára tározási képességök fentartatnék. Hogy mennyiben kivihetők és mennyiben befolyásolnák ezek a Tisza nagy vizeinek lefolyását, az majd csak az ez irányú tanulmányokból fog kiviláglani, de kétségbevonhatatlan, hogy a meder fejlődésére kedvező hatással lennének a Tiszának azon szakaszain, a hol, mint utóbb ki fogjuk mutatni, a meder ép a túlságos hullámterek hatása folytán fejlődésében elmaradni látszik, sőt részben visszafejlődésben van. Ezen szempontból esetleg a nyári töltések létesitése az állam hozzájárulásával is biztositandó lenne.