Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XVI. A Tisza halászata

140 séget esetleg csökkenthetik és ezzel együtt alább szállítják a várost fenyegető veszély mértékét is. Ezúttal a csolnakokkal már nem boldogultak, mert ha a jégtömböket dynamittal szétrobbantották is, miután a jégen járni egyáltalában nem lehetett, nem voltak képesek a robbantás helyét, a szétrobbantott részek továbbítása czéljából a csolnakokkal megközelíteni; a vontató gőzösnek jégtörésre való használatát pedig annak tulajdonosa nem engedte meg. Ugy, hogy nem maradt más hátra, mint a dynamit alkalmazása, a melynél a kellő eredmény elérése czéljából, 2—3, sőt 5 kg.-mos töltéseket is kellett alkalmazni. A töltések előkészítéséről megjegyezzük, hogy a dynamit meg lévén fagyva, azt először megmelegítették, a mely czélra egy nagyobb edényben állandóan 50 fokú vizet tartottak és ebbe helyezték a töltényeket tartalmazó vedret, a melyet a melegítés ideje alatt fűrészport tartalmazó zsákkal fedtek be (9. ábra), a töltények tokját pedig a 10. ábra szerint, egy a tok száját elzáró, czément réteggel vízmentesítették. A torlasz megbontásának módja nem lehetett más, mint rajta keresztül egy csatorna nyitása, még pedig természetesen a víz sodrának megfelelő vonal mentén, a hol t. i. az a leggyöngébb képződéssel birt. A munka beosztása a következő volt. (11. és 12. ábra). Egy csoport munkás az úgynevezett »homlok-szakaszban« a csatorna tengelyében — illetőleg a víz sodra mentén — haladt előre és egy közép-árkot robbantott ki, a melyet az »oldal - szakaszokban« előhaladó munkások kiszélesítettek. A homlokszakasz ugyanis az ABC-ve 1 jelölt patkóalakú sorban 8 — 10 töltést helyezett el, 1—5 kilogramm erősséggel, a melyeket egyszerre felrobbantván, a közéjük foglalt jégtömeg összefüggése átlag 2—8 száz köbméter terjedelemben meglazult. Epen igy történt egy második patkóalak kirobbantása is. A mint a homlokszakasz a most leirt módon előre haladt, mindegyik oldalon két, összesen tehát négy oldalszakasz megkezdette a kiszélesítést, nagyméretű tömbökben robbantván ki a csatorna széléig terjedő jégmezőt. E közben megtörtént, hogy az elvált és a vízfolyás mentén útnak indult jégtömb 2—3 méter vastagság mellett 30—50 méter hoszszal, 16—20 méter szélességei is birt, ugy hogy köbtartalma 1.000 köbmétert tett ki. Az ilyet azután, nehogy a hidaknak ártson, vagy újabb jégtorlódást idézzen elő, útközben apró darabokra szagatták szét, ugy hogy, a mint a 13. ábra mutatja, 5—6 lyukat fúrtak bele, 0"8o méter mélységgel, a melyekbe 1 kg.-mos töltéseket helyeztek és egyszerre felrobbantották. Az eredmény mindenkor kielégítő volt. A munkálat, daczára azon nehézségeknek, a melyek különösen egyes megfeneklett jégtömböknél felmerültek, gyorsan haladt előre, mert a csatorna január 11-ikétől 18-ikáig, tehát hét nap alatt 100 méter középszélesség mellett 800 méter hosszaságot ért el, mivel pedig az eltávolított jégréteg átlag 2 méternél vastagabb volt, a kirobbantott tömeg 160 ezer köbméternél többet tett ki. Itt kell megemlítenünk, hogy a csatorna szélességét nem volt czélszerű 100 méternél kevesebbnek választani, mert kisebb szélességnél a robbantó szakaszok egymás munkáját akadályozták azzal, hogy a kirobbantott jégtáblákat egymáshoz igen közel terelték és elfoglalták egymástól az azok tova usztatására szükséges helyet. Miután ily módon a folyó fenekéről a leglényegesebb torlaszok eltávolíttattak, a megduzzadt víztömeg lefolyást nyervén, gyorsan kezdett apadni, miközben az egész, a Barbe szigetig terjedő jégfelület, a r eder közepén elkezdett lassan sülyedni, mig a partok felé megmaradván eredeti magasságában, egy, a széleken 5—6 méter magassággal bíró völgy alakját vette fel. (14. ábra.) Január 18-ika után még két napig folytatták a robbantásokat és még mintegy 200 méter hosszú csatornát nyitottak, de mivel a beállott vizszin-sülveiés folytán a Barbe-szigetig hátra levő többi részen a