Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XVI. A Tisza halászata

jégkéreg teljesen meglazult és felbomlott : felesleges volt a robbantást tovább folytatni. A megindult vízfolyásban uszó jégdarabok ugyanis, a már kirobbantott szakasz folytatásában egy összefüggő csatorna-vonalat képeztek ki. Ettől kezdve szabad utja volt a jégzajlásnak, mert a rendelkezésre álló csatorna szélessége mindenütt elérte a 80 métert, eleinte szabálytalan partjait pedig a zajlás megindultakor a hozzá ütődő jégtáblák enyhe kanyarulatok szerint súrolták le. Hogy azonban — a folyvást uralkodó rendkívüli hideg időben — az igy előállott csatorna újra be ne fagyjon, azonkívül hogy rajta a jégzajlás szünetelésekor a hajó-forgalmat fentartani lehessen: egy kis csavargőzös járt rajta folytonosan fel s alá, széttörvén a frissen képződött jégkérget. Sikerült is a vizszint szabadon tartani egész az olvadás beálltáig, a mely február 10-én következett be. A robbantás költsége kerekszámban 30.400 frankra rúgott, a melybe azonban a felhasznált 4.500 kg. harmadminőségű dynamit költsége nincs belevéve, mert azt a hadügyi ministerium ingyen bocsátotta rendelkezésre. Ezek után érdekes lesz visszatekinteni a torlasz eltávolítása körül elért eredményekre. Hogy ha a csatornát kellő időben megnyitni nem sikerült volna és a képződött torlasz csakis a beállott tavaszi olvadás hatása alatt indult volna meg, ugy kétféle eset fordulhatott volna elő, a szerint, a mint az olvadás alulról vagy felülről érkezett volna a torlaszhoz. Az első esetben először maga a torlasz indult volna meg és csak azután a felette levő jégmező. A jégelvonulás ezen módja, eltekintve attól, hogy bekövetkeztének időpontja, a jégtömeg óriási méretei miatt, előre látható nem volt, és hogy addig az összes városi hajóforgalomnak szünetelnie kellett volna, okvetlenül nagy rombolásokat okozott volna az útközben talált hidaknál és a rakodó partokon. Ez esetben azonban mégis lehetett remélni, hogy a torlasz nem egyszerre bomolván széjjel, a fölötte raktározott viz és jégtömeg is fokozatosan fog elhúzódni. De a második esetben, miután ekkor a jégtorlasznak a folyó felső szakaszáról folyton érkező és fölötte összegyűlt jégtömeg hatása alatt kellett volna megmozdulnia, a legnagyobb mérvű veszély lehetősége volt kilátásba helyezve. Mert a vizszin 3-07 méter esése mellett a megindulásra váró viz és jégtömeg többet tett ki 6 millió köbméternél, a mely egyszerre szabadulván eh óriási gyorsasága mellett útjában mindent megsemmisített volna; a mint erről eléggé meggyőzhetett a január 3. és 7-ikén észlelt kétrendbeli jégzajlás, a melyeknek pusztításai, kisebb mérvük daczára is, igen jelentékenyek voltak. A torlasz alkotását illetőleg, annak felső szakaszát, felszínének összefüggő kinézése után itélve, eleinte sokkal erősebbnek, tömörebbnek hitték, mint a milyennek az a munka folyamán bizonyult. A szóban levőhöz hasonló alkotású torlaszok képződése ugyanis ugy kezdődik el, hogy először a viz felületén akár a helyben képződött, akár a felülről érkező és később összeállott jégből, egy a folyó teljes szélességét átfogó jégréteg egyszerre megállapodik. Az azután érkező jégtáblák már megakadnak ebben s alája vagy feléje kerülvén, összefagynak vele. így megy ez mindaddig, mig a felgyűlt jégtömeg valamely sekély helyen, vagy pedig egy szorulatban fenn nem akad. Mihelyt valahol egy ily eldugulás létrejött, például 15. ábrában MP vonal szerint, az az érkező jégtől, mindjobban össztömörül és elkezdi a vizet duzzasztani, oly módon például, hogy az eredetileg ЖР vonalig érő torlasz által létesült AB vizszin egészen CD-ig emelkedik fel, miközben a torlaszon felül előállt medenczében folyton lassabban haladnak előre az érkező jégtáblák és lassú előhaladásuk még inkább elősegíti, hogy a már képződött jégtorlaszban fennakadván, azzal és egymással összefagyjanak s a T betűvel jelölt torlaszlépcsőt alkossák.