Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XVI. A Tisza halászata

139 megnyitásához kellett látni és e czélból a hidnyilásokat a gyakran 25 m. hosszú és 60 cm. erős szálfáktól megszabadítani, a mit részint ember és lóerővel, továbbá emelő csigákkal és gőzösökkel a partra vontatás utján részint oly módon eszközöltek, hogy fejszével, fűrészszel és dynamittal való robbantás segélyével oly apró darabokra osztották őket, hogy a hid nyílása alatt már elfértek. Egy eldugult hidnyilás oldalnézete a hid előtt felhalmozott szálfákkal együtt a 4-ik ábrában van előtüntetve. A partra vontatás csupán azon tutajoknál, illetőleg szálfáknál sikerült, a melyek nem voltak a többiekkel kibonthatatlanul összekeveredve, az utóbbiaknál azonban a szétdarabolás nem volt elkerülhető. És itt fejsze és fűrész alkalmazása fölött a dynamité sokkal előnyösebbnek bizonyult, a melynél ugy jártak el, hogy a szétrobbantandó szálfába három lyukat fúrtak és azok mindegyikébe két-két töltényt helyeztek el. A robbantás mintegy 30 cm. hosszban semmisítette meg a fát (5. és 6. ábra). Ily eljárás mellett hat nap alatt mind a négy hidat sikerült szabaddá tenni, s az itt szeizett tapasztalatok azt mutatták, hogy miután a tutajok és szálfák a hid nyilasa előtt bolthajtásszerűleg voltak összezsúfolva, leghamarabb czélhoz jutottak, hogyha azokat először a hidpillérek közelében, azután pedig olt metszették el, a hol a hidpillérek közt egymásnak támaszkodván, mintegy záradékát képezték a most magyarázott boltozatnak. Ily módon gyorsan lehetett eredményt elérni és a gerenda-torlaszok csakhamar mintegy magoktól bomlottak széjjel. A hidak felszabadítása után a Lyon-Vaise előtt, képződött jégtorlasz eltávolítása következett, a mely a január 3-iki és 7-iki zajlások után a Barbe-szigetig terjedő jégmezővel együtt 2.100 méter hosszaságot ért el és a melynek tárgyalása jelen ismertetés főczélját képezi. Ezen jégtömeg köbtartalma a felvett kereszt-szelvények szerint megközelítette az öt millió köbmétert, alkotására nézve pedig teljesen különbözött a zajlás előtti jégkéregtől, mert egész tömegében rendetlenül összevissza hányt jégtáblákból állott, a mint ez legjobban kivehető volt a jég elvonulása után a két parton megmaradt és a zajlás folytán simára koptatott jégfalak felületén, a melyek mutatták, hogy az alkotó jégdarabok 10—12 köbméter terjedelmet is elértek és hogy egész a mederfenékig lenyúlván, minden lehető helyzetben összetorlódva, egy összefüggő tömeggé voltak összefagyasztva a hézagaikat teljesen kitöltő, sötétebb szinű jéggel, végre, hogy vastagságuk, mely átlag véve 6 méter volt, egyes helyeken elért 12 métert is. A torlasz hosszmetszetét a 2-ik, AB és CD szerint vett keresztmetszeteit pedig a 7. és 8. ábrák mulatják. A magyarázott torlasz teljesen elzárta a Saône medrét, ugy, hogy vize a torlaszon felül a Saint-Ramberti útnál kicsapott a mederből és ez irányban folyt el a torlasz megbontása idejéig. A beállott duzzasztás folytán pedig, a torlaszon alul és felül levő vizszin közt, a magasság-különbség 3'07 métert tett ki. A dolgok ily állása rendkívül veszélyes jellegű volt Lyon városára, mert a jégtorlasz egy újabb árviz hatása alatt megindulván, a benne felhalmozott viz és jégtömeg rendkívüli gyorsasággal rohant volna alá, útjában mindent elpusztítván. Ennek megelőzésére mulhatlanul szükséges volt tehát utat nyitni a felgyűlt jégnek és víztömegnek. A mi a feladat megoldását illeti, érdekes megemlíteni, hogy a kivitelnél működött állami közeg előtt eleinte lehetetlennek látszott, hogy bármily módon is, a torlasznak a beállott enyhe időjárás folytán való megindulása előtt, számottevő eredményt érjenek el, azonban, a kormánytól távirati uton vett rendelet véget vetett a habozásnak s haladéktalanul hozzá láttak minden lehető mód alkalmazásához, czélul tűzvén ki, hogy ha a teljes megoldás elérése nem fog is sikerülni, legalább a rendkívüli vizszin-különb18*