Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XVI. A Tisza halászata

131 IV. sz. vonalként azon alternativa lett bemutatva, mely szerint a borjasi átvágás által elmetszett s a csatornához vezető kanyar közvetítené továbbra is a közlekedést ; mely alternativa — a műszaki osztály szerint — több költséget igényelne, mint a III. sz. vonal; azzal szemben pedig azon hátránya lenne, hogy csakis a borjasi átvágásnak teljes kiképződése után lehetne azt kivinni s addig a kanyarban a hajózási utat fenn kellene tartani. A V. sz. vonal a részvénytársaság jelentése szerint a csatorna jelenlegi torkolata alatt indul ki az elmetszett kanyarból s az átvágásba torkol; mely vonal — a műszaki osztály véleménye szerint — sem fogna kevesebb költséget igényelni, mint az előbbiek; kivitele pedig — mely szintén csak az átvágás teljes kiképződése után lenne eszközölhető — műszaki szempontból az első három vonallal szemben kevésbé ajánlható. A Ferencz-csatorna részvénytársaság a kérdésnek még más módon leendő megoldását is hozta javaslatba; és pedig ugy, hogy a borjasi átvágás felhagyásával, az elmetszett kanyar felső része megtartassék és a csatorna torkolata alatti kanyar egy új átvágással megrövidittessék ; mely javaslat tárgyalása alkalmával a tiszai műszaki osztrily azon eredményre jutott, hogy ezen új átvágás létesítése — a borjasi átvágás bővítésére ajánlatba hozott méreteket megtartva s 10 — 12 évi képződési időtartamot feltételezve — 1,303.978 frtbe kerülne. E mellett azonban még szükséges lenne a borjasi átvágás által elmetszett kanyar megtartandó részének a vizlevezetés és hajózás czéljából leendő rendezését, a borjasi átvágás és az új átvágás által elmetszendő kanyar áttöltését, valamint a Ferencz-csatorna torkolati zsilipjének helyreállítását eszközölni, mely munkálatok költségeivel együtt a szóban levő szabályozási munkák összesen 1,966.500 frtba kerülnének. Mindezekre való tekintettel a tiszai műszaki osztály azon véleményének adott kifejezést, hogy a borjasi átvágás felhagyása mellett egy — a Ferenczcsatorna torkolata alatt kiinduló s a kis-beregi magaslatnál a Tiszába torkoló — új átvágás létesíttessék; az új átvágás által elmetszendő kanyar fokozatosan elzárassék; a borjasi átvágás pedig alkalmas helyen egy fenékgáttal oly módon elzárassék, hogy az alacsony vizek az új átvágásba tereitessenek; nagy viznél azonban a borjasi átvágás mint árvizlevezető csatorna fentartassék ; s végre, hogy a borjasi átvágás által elmetszett kanyarnak az új átvágásig terjedő felső része megfelelően rendeztessék. Mielőtt azonban a minister e kérdésben határozott volna, el lett rendelve, hogy a kérdés — tekintettel a 95. számú átvágásra, de tekintet nélkül arra, vájjon az élőviz T.-Becse alól el fog-e vonatni vagy sem — újból tárgyaltassék, miért is a szegedi folyammérnöki hivatal a tiszai műszaki osztály által arra utasíttatott, hogy a 95. sz. tiszai átvágás alsó 17*