Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XV. A Tiszavölgy öntözése

Hogy csak egy esetre hivatkozzunk, melynél az ilynemű berendezést kiváló sikerrel lehetne alkalmazni: felhozzuk a nagy hortobágyi síkságot, illetőleg legelőt, mely majdnem évenkint a nyári szárazság ideje alatt annyira kiaszik, hogy nem képes a legelő nyájakat egyáltalán eltartani, addig ellenkezőleg abban az időben, midőn még a Tisza árvizei járták, dús és kitűnő legelőt szolgáltatott. A Hortobágy-Berettyó főcsatorna töltésének kiépítése után, mi sem áll többé útjában, hogy megfelelő művek által a hortobágyi síkság a Tiszából kibocsátandó iszapos vizek által termékenyittessék. A tiszamenti öntözések második módját képezi a vizemeléssel, nevezetesen gőzerő és szivattyú alkalmazásával berendezett öntözés. Ilyenek a sárospataki uradalom 300 holdas, a gyomai uradalom mintegy 100 holdas öntözése,melyhez a vizet a Bodrog, illetveHármas-Kőrösből emelik és Harkányi Frigyes 180 holdas paládicsi öntözése Szolnok alatt. Mivel a vizemelés állandó és elég jelentékeny kiadást képez az öntözés ezen neménél, azért annak nagyobb mértékű elterjedése nem igen várható, mindazonáltal eléggé meg nem becsülhető előnyöket biztosit az alföldi aszályos klima alatt, a midőn némely évben a természetes és mesterséges kaszálók teljesen kopárak maradnak. Az öntözésnek harmadik, tulajdonképeni nemét, melyre itt főleg kiterjeszkedni óhajtunk, képezik a csatornákból való öntözések. Maga a Tisza sokkal mélyebben van beágyazva, sokkal kisebb az esése, hogysem belőle öntözőcsatornát, mely a legkisebb viznél is biztosan táplálható, Tokaj alatt ki lehetne vezetni. Miért is az öntözőcsatornák rendszere csak a nagyobb esésű mellékfolyókra vagy a magasabban fekvő Dunára támaszkodhatik. Az egész Tiszavölgyében az öntözőcsatornák szempontjából legkedvezőbb helyzete van a Maros partividékének, a mennyiben Paulistól kiindulva már alig néhány kilométerre a Maros legkisebb vize dominálja a szomszédos területeket. Miért is a kőrös-tisza-marosi társulat, nemkülönben a felsőtorontáli társulat minden talpalatnyi ártere, sőt az ezeken felül fekvő kiterjedt fensík is mind a két oldalon a Marosból kiágazó csatornák által öntözhető és a Marosnak utolsó csepp vize is medréből elvezethető, a menyben a Marosnak Paulistól Szegedig 45 méter esése van. Tekintettel a vidék éghajlatára, tekintettel annak kitűnő talajára és végül a Maros vizének kiváló iszapos tartalmára, minden tulhajtástól menten állitható, hogy a Marosvidék van hivatva Magyarország mezőgazdaságában azt a helyet betölteni, melyet Olaszországban Lombardia alkot. Ha a késő jövő szempontjából valamit sajnálnunk lehetne, ez csak az a körülmény, hogy a Maros minden vizbőség mellett sem rendelkezik azzal a viztömeggel, hogy a viz szine által dominált óriási területet kis viz alkalmával egyúttal el is láthassa. A Maros vizéből táplálkozik a mezőhegyesi élővizcsatorna, mely az aradi várral szemben ágazik ki belőle és 90 kilométernyi út után