Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

V. A javasolt szabályozási rendszer

66 mesnek vizvezető képessége pedig, középszakaszában, a Medves felettinek mini egy 36°/

0-ára csökken. Tagadhatlan, hogy az ily természetű különbözetek, a vízfolyások örök törvényében gyökereznek, tehát az ős eredeti állapotban szintén megvoltak; de aránytalanságuk csak a szabályozások következtében vált érezhetővé. Л szabályozást megelőző időkben ugyanis a Temes és Bega felső völgyének vizhozományai a MedvesTemesvár feletti közös völgyben szétterülhettek, a nagyobb árhullámok és az apróbbak sorozata összeverődhettek és megtörhettek, még mielőtt a kisebb emésztő képességű medrekbe egy elnyúlt, de kisebb magasságú árhullám alakjában beérkezhettek volna. Ennek következtében, a most tapasztalható vizszin magasságokat, a középszakaszok árvizei soha el nem érték és ha például a Temes (mint az 1859. évi árviz kiöntéseit ábrázoló Hakyféle ide fűzött térkép mutatja) a medrét követő aránylag keskeny szalagban, az alacsonyabb fekvésű terepeket árvizeivel elborította is, de ez korántsem ért el oly -kiterjedést, mint azon kiöntések bármelyike, melyek most, egy az 1859 évinél jóval kisebb viztömegü árviz alkalmával keletkező töltésszakadáson át előállanak. E szempontból Ítélve, a Bega szabályozása már lényeges előnynyel járt, mert a régi Bega Temesvár alatti medenczéjét képezett közel 200.000 holdnyi mocsarak és posványok nemcsak eltűntek, hanem legnagyobb részük az Ó-Bega-Beregszó csatorna elkülönítése folytán az őket felkereső árvizek túlnyomó részétől egyszer s mindenkorra felmentetett és ehhez képest a régi Bega örökébe lépett hajózócsatorna által okozott elöntések, az árvízvédelmi szabályozások előtti időkben vizjárta térségeknek csak egy kis hányadosát teszik. E jelenségek magyarázata az, hogy mig a Bega régi medenczéjétől a hajózócsatorna által az árviz legnagyobb része elterelhetik és ezenkívül a felső völgyéből eredő árvizek, miután elsőbb a Bázos körüli nyilt ártereket elárasztani kénytelenek, a Temesvár alatti lapályt veszélythozó tömegekben soha fel nem kereshetik, addig viszont a Temes árvizei nem hogy régi állapotukhoz képest csökkentetnének, hanem ellenkezőleg a szabályozások következtében árvizeinek szétterülése elől, a Begával hasontermészetü árterei elzárattak, megoszlásuknak megterségesen gát vettetett, vagyis a közép szakaszáig lejutó tömegük a múlthoz képest jelentékenyen szaporíttátott. Tekintve tehát, hogy a Begánál észlelt hiányok kiküszöbölése a jelenleg is fennálló természetes elárasztásoknak rendezését, kiegészítését igényeli, tekintve továbbá, hogy ugyanazon térségek, melyeknek