Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)
V. A javasolt szabályozási rendszer
67 a Temes árvizei elől elzárása az ármentesitést m3gsemmisüléssel fenyegeti, jelenleg is rendszeresen elöntetnek és végül figyelve arra, hogy ezen árterek a Temes és Bega közös kiegyenlítő medenczéjét képezték és képezik, mi sem természetesebb, mint azon következtetés, hogy ugyanazon vizelvonás előnyében, mely a Bega árvizeinek a szük méretű hajózó csatornán való lefolyhatását elősegítette és a melynek némi fejlesztésével ezen vízfolyás szabályozása teljes sikerrel megoldhatónak látszik, nemcsak a Bega, hanem a Temes vidéke is részeltessék, illetőleg hogy ennek elérése czéljából a két folyónak eredettől fogva közös völgye egyaránt alkalmassá tétessék. A végzett számitások tényleg azt igazolják, hogy a Temesvár feletti begai nyilt ártér, hozzáadva a Temes balpartján a közeli dombok lábáig rendszerint vizzel borított területeket, mindkét folyó felső vizszerkezetéből eredő árvizeknek befogadására elégséges a nélkül, hogy a feltartóztatott víztömegek az elárasztott területen oly magasságot érnének el, mely ellen kisebb töltésekkel sikeresen védekezni ne lehetne, vagy a mely az alsóbb fekvésű vidékre nézve veszélyt képezhetne. Ily kedvező viszonyok közt tehát a Temes és Bega folyóknál természetes uton és könnyű szerrel érhető el, az árviz színeknek oly annyira szükséges csökkentése és főként teljes biztosíték szerezhető, a felső völgyből rohamosan lezuduló árhullámok által okozható minden váratlan és eddig oly hirtelen bekövetkezett vizszin emelkedések ellenében ; mert hiszen a vizraktározó medenczék közbeiktatása által, a folyó medrében visszamaradó víztömegek, a szükséghez szabott méretre leapasztatnak és így a feltornyosuló árhullámok elleni védekezés eszközét többé nem fogják kizárólag csupán a védtöltéseknek rendszerint elégtelen és kétes értékű magasításai képezni, hanem helyette az önmagától fokozódó vizelvonás hatalmasabban és biztosabban működő hatása áll rendelkezésünkre. Az árviz időszakos raktározását, ármentesítési szempontból tehát már azon körülmény is indokolttá teszi, hogy amennyiben a létező és megülepedett töltések, az apasztott vizszinek ellenében erősekké lesznek és ezen vizszinek váratlan feltornyosulásától többé tartani nem kell, nemcsak az eddig nagy jelentőséggel birt árvízvédelem fog csökkentetni, hanem az ármentesítés biztonsága oly fokot fog elérni, melynél a belévetetl bizalom megizmosodása által a jelen helyzetben gyökerező bizonytalanság alól a mentesített területek mezőgazdasága végre felszabadulhat. Sőt a belvizek rendezését sem fogja többé a töltések közül kitörhető árvizek miatti tartózkodás hátráltatni, miért is az önálló-