Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

IV. A szabályozások által teremtett helyzet

40 a meder képződése a Temes vizemésztö képessége ződésük kevés kivétellel elmaradt, sőt a nyitvahagyott kanyarok elfajulására vezetett Egyáltalában feltűnő a Temes középszakaszában medrének elégtelen kiképződése ; mely általános bajnak oka, a helyi viszonyoktól eltekintve, abban található fel, hogy a mederképezés és fentartásnál oly fontos szerepet játszó közép vizekkel a Temes nem igen bir, miután a kis-kostélyi müvekkel felszerelt tápcsatorna ezeket a hajózó csatorna szolgálatára, az év túlnyomó részén át elvonja ; ugy hogy a Temes medrében vagy csak alig mozgó csekély vízfolyás, vagy pedig a medret egészen betöltő és nagy sebességgel rohanó árvizek állanak elő. Természetes, hogy ily viszonyok közt a folyóvíz meder képező ereje csak felette lassan és hiányosan működhetett ; miért is a mesterséges beavatkozásnak nagyobb szerepet kellett volna juttatni, mint azt a folyó jellegéből és kedvező esési viszonyaiból következtetni lehetelt és mint a mennyi tényleg ez ideig a mederképződés elősegítése czéljára juttatva lett. A már több mint egy év tizede megásott átvágások közül, átlag a Csebza íelettiek és Neuzinán alóliak ennek daczára jobbadán kiképeződtek, mert lazább talajjal vagy nagyobb vizszineséssel (sebeséggel) biró szakaszokban feküdtek. De már a Csebza és Bóka közötti középszakaszban, melynek felső részét az eredetileg kettős Temesmeder szűkebb méretű parácz-rudnai ága, alsó részét a Bóka-szécsányi magas partok közé vájt szorulat képezi, a mely szakaszon tehát a kellő esés nem állott rendelkezésre : ott azon átvágások kiképződése, melyeknek kanyarjai nem zárattak el, teljesen elmaradt. Tekintetbe véve még ezek után, hogy a Temesnek, szerte barangoló viz folyásai helyett Kostély és Rakovicza közt egyenes vonalban kiásott 10-5 km. hosszú és nagy vizszineséséhez mérten hatalmasan kiképződött uj medrén keresztül, a rohamosan levezetett árviz a mostoha viszonyok közt hagyott és kellő magasságú töltésekkel el nem látott középszakaszba beleszorittatik anélkül, hogy ezen középső szakaszban akár jobb emésztőképesség előállitásáról, avagy a vizfelfogó töltések kellő magasra építéséről, akár az alsó végén levő természetes lefolyási akadály elhárításáról gondoskodás történt volna: természetesnek látszik tehát, hogy ezen középső szakaszban megtorlódó vizek, az alacsonynak bizonyalt töltéseket átszakítva a szomszédos területekre átömölni kénytelenek. A meder és a változó magasságú töltések közötti hullámtér szelvényének egyenetlensége miatt a Temes medrének vizemésztö képessége is lényeges eltéréseket mutat fel, mely eltérésekre nézve