Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

VII. A javasolt terv és az ennek alapján szükséges munkák leirása

194? Ezen nagyon is hamar érezhetővé vált bajon való segítés czéljából, már a mult század második felében különböző javaslatok merültek fel, illetőleg nem egy terv dolgoztatott ki; melyek a Berzava csatorna, egyes hiányainak kipótlásától, — mint például mélyítése, bővítése ës töltéseinek emelésétől — eltekintve, főként az alibunári mocsár kiszárításával foglalkoztak, és ezt az által kívánták elérni, bogy a belé jutó élővizeket külön csatornákba felfogva vagy a Terézia csatornába kényszeritették volna, vagy pedig a Terézia csatornától, illetőleg a Berzavától függetlenítve uj betorkolással vezették volna ugyancsak a Temesbe, vagy pedig a Temes felé irányuló viz vezetéstől egészen eltérve, a podporányi vízválasztó gerincz átvágásával, s a Karas völgyén keresztül, közvetlen a Dunába terelték volna. A tervek elkészítésével főként az akkori határőrvidéket kormányzó katonai hatóságok foglalkoztak és az e század első feléig végzett tanulmányoknak mintegy végösszefoglalását képviseli azon javaslat, mely hasonlóképen ezen katonai hatóságok által 1830—32-es években készített, és Torontál vármegye közbenjöttével megállapított alternativ terveknek átnézetes vázlatrajza alakjában, az ide csatolt 6. számú rajzmellékleten van feltüntetve. A jelzett vázlatrajzból látható, illetőleg a reá vezetett eredeti magyarázó jegyzet nyomán kitűnik, hogy a javaslat három különböző tervre terjedt ki; melyek közül az egyik a Moraviczá vizeit az alibunári katlanon keresztül egy ferde irányú csatornával délnyugotnak Vlajkoveczhez vezeti, ottan a Versecz felől s a déli lejtőkről eredő patakok vizeivel, egy a podporányi gerinczen keresztül a Karas völgyéig ásandó csatornában egyesíti. A másik javaslat szerint a Moravicza a Terézia csatornára ferde irányú uj csatornával, északnyugoti irányban egész Kis-Margitta alá lett volna vezetendő, illetőleg onnan a Berzava érintése nélkül, de a Terézia csatorna keresztezésével, Uzdinnál lett volna a Temes felé betorkoltatva, mely esetben a Terézia csatorna Szent-Jánostól az uj csatornával egyesülési pontjáig, a Versecz felől érkező egyébb vizeknek levezetésére s az alibunári katlan kiszárítására meghagyatott volna. A harmadik javaslat szerint már csak a Terézia csatornának kiegészítése terveztetett olyképen, hogy az alibunári katlan északi szegélyén a Moravicza részére egy külön csatorna ásatott volna, mely Szt.-Jánosnál torkolna bo a Terézia csatornába, a Versecz körül eredő és a déli hegységi vizeknek, az alibunári katlanon keresztülvezetésére pedig szintén egy csatorna létesíttetett volna, mely ugyancsak Szt.-Jánosnál egyesülne a Terézia csatornával ; ezenkívül az egész katlant környező domb vidék felszíni vizeinek a mocsár lapályába jutását meggátolandó övárkoknak húzása terveztetett. A három javaslat közül ez utóbbi került, mint bizonyára legolcsóbb, kivitel alá s az ennek megfelelő Versecz-Paulisi csatornát, valamint a Sulhoíf csatornát, (s csak később helyette a Moravicza csatornát), kisebb társulatok, egyes érdekeltek s végül a Temes-Bega völgyi vizszabályozó társulat kiépítették ; azon eltéréssel azonban, hogy az alibunári katlan nyugoti fele, a közelmúlt időkig mentesitetlenül hagyatott, és hogy a Terézia csatorna Szt.-Jánosnáb egy ma már lehordott zárgáttal a Berzava magas vize idején lezáratott, az övárkok pedig ^egyáltalán ki nem építtettek, mivel a dombokról a katlanba lejutó vizek a felszín alatti talajban mozognak, honnan a nyilt betorkolás végett a magas partok szélén vezetendő övárkok segélyével, ki nem vonhatók.