Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

VII. A javasolt terv és az ennek alapján szükséges munkák leirása

192? У. A Temes-Bega folyók 1859. évi árvizének kiterjedése és az ugyanaz időben a Temes folyóra tervezett töltésezési s mederrendezési terv. Lásd az 5. számú rajzmellékletet. Az 1859. évi s ez ideig legnagyobbnak ismert árviz lefolyása után, az akkori Begacsatornai kir. müvezetőség főnöke, Haky Dániel volt igazgatómérnök, egy oly szabályozási terv készítésével bizatott meg, mely alkalmas legyen arra, hogy a Temes és Bega vidékét a rendszeres elöntésektől megóvja. Miként az 5. számú rajzmellékletből kitűnik, az 1859. évi árviz a Temes és Bega Temesvár feletti közös völgyén és a Temes mellékén húzódó vidékeken kivül leginkább a Temesvártól nyugatra fekvő régi Bega medenczét kereste fel, a mely medenczén keresztül vezető hajózó csatornának jobbadán csak baloldali töltései voltak kiépitve, a jelenlegi Ó-Bega-Beregszó lecsapoló csatorna pedig csak alulról számitva Csenejig volt kiásva, mig a Csenej feletti Ó-Bega kanyargós medre szabályozatlan állapotban volt. Tervező szerint a szabályozás módja az volt, hogy a Bega árvize a topoloveczi árapasztó csatornán át a Temes felé lecsapoltassék és Topolovecztől kezdve az árapasztó csatorna, illetőleg a Temes folyó jobb partján le Módosig egy teljesen zárf vonalú töltés épittessék ki, közvetlen Módosnál azonban a Tamisácz ér betorkolásának környéke nyitva hagyassék, hogy a hajózó csatorna bal partján fekvő begai medenczéből a vizek a Temes leié szabad lefolyást találhassanak. A tervezetben kifejezett elv tehát az volt, hogy a Bega vize a Temesével együttesen a Temes medrében ugy vezettessék le, hogy abból a Bega medenczéje felé mi se hatolhasson vissza, azaz a Bega vidékének árvize teljesen a Temes felé vonaSsék. A Bega vidékére nézve főfontosságu Temes jobbparti töltésvonalon kivül, a tervező a két Temes közötti Parácz-maczeclóniai területnek szigetszerű körültöltésezését, valamint a Temes folyót balpartról követő oly töltésnek kiépítését is javasolta, mely töltésnek nyitva hagyott részein, a közeli hegyekről beszakadó Temesina-Surgány-Poganis patakok, valamint a Bóka és Surjány között beömlő Lanka-Birda részére szabad betorkolás biztosíttatott volna. A tervezet hosszszelvényébe berajzolt, aránylag alacsony árvizszinek, az árvizvezetés ezen egyszerű alakítását igazolni látszanak, de ezenkívül is a tervező, az egész Temes folyó mentén végig, a vizszinek apasztása végett, mintegy 68 kanyarátvágásnak kiásatását javasolta. Tervezetének legsajátosabb elrendezését azonban egy, a topoloveczi árapasztó felett körülkerítendő nyilt medenczének létesítése képezi, melyet ugy a Begának, mint a Temes folyónak az ottani régi vízerek segélyével való lecsapolására szánt a végből, hogy ezen, általa mérséklő medenczének nevezett térségen, a Temes és a Bega összekeveredő árhullámai kiegyenlítődhessenek. A most ismertetett Haky íéle terv szolgált a 60-as években alakult régi „Temes társulat" működési alapjául, s a javasolt munkák közül a Temes jobb oldali töltése legnagyobbrészt ki is építtetett, az átvágások kiásása pedig a Budna feletti szakaszokban megkezdetett, s részben be is fejeztetett ; az 1872-ben alakult „Temes-Begavölgyi vizszabályozó társulat" a Haky-féle terv alapján végzett munkákat, a feloszlott régi Temes társulattól átvévén, azokat,