Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

VII. A javasolt terv és az ennek alapján szükséges munkák leirása

189? közlekedő medreknek felhasználásával, miként keletkezett azon tápcsatorna, (lásd a vázlatban „Kostiler Schleusencanal" név alatt) mely jelenleg is fennállván, a Bega hajózó csatornának a Temes felől vizzel ellátására szolgál ; de látható a vázlatrajzból Kiszetónál a Begának a Temes felé irányuló természetes kiszakadása, valamint Topolovecznél a Jarkos érbe torkoltatott régi első Bega árapasztó csatorna, illetőleg mellette a Topolovecz-Szirbova közötti malomcsatorna is, melyek a Begának mesterséges kiágaztatását képezték és az árapasztó csatornává alakitott részükben, maiglan is képezik. Felemlítendő a Begára nézve az is, hogy a Jezvin-Remete-Giroda közötti mocsár lecsapolása folytán és a felülről kiásott csatornán levezetett élénkebb vízfolyás segélyével, az emiitett községek környékén, a Begának jelenleg is működésben lévő szerfelett kanyargós medre, a vázlatrajz készítése idejére, tehát a mult század végére, már saját erejéből kiképződött; és bogy ezen állapotában mai napig is, kevés változással fenntartatott. Különös érdekkel bír ezenkívül a Temes folyónak állapota, mely a kérdéses vázlat szerint, a jelenlegi árapasztó csatorna betorkolása alatt, BázosUjlak körül, számos szétágazást tüntet fel, ugy hogy ezek által a Temes-Bega közös völgye mintegy behálózottnak látszik, és a Temesvár felé húzódó kiszakadásokkal, a Temes vizének a Bega alsó nagy medénczéjébe való bejátszását bizonyitják. A Temes folyónak talán legkuszáltabb része azonban Unip alatt kezdődik, a honnan kezdve, le a Rudnánál fekvő egyesülési pontig, a Temes nem csak a jelenleg létező paráczi s a most már holt mederré tett ligeti ágakra oszlott meg, hanem ezen ágak mindegyike külön-külön is számos oldalfolyásra szakadt s egymásközt különböző medreken át közlekedett. Ezen állapoton a Temes-Begavölgyi társulat által 1871. év óta eszközölt szabályozás gyökeresen változtatott, a mennyiben a tulajdonképen erősebben kiképződött ligeti főág elz.'.rása és az egész vízfolyásnak a paráczi ágba terelése által, a Temes ezen régi kuszált medrei szárazzá tétettek ; azonban felemlítendő ez alkalommal is, hogy a Temesnek legkevésbbé kifejlődött medre ez idő szerint is a Csebza-Maczedónia körüli szakaszon van, hol a szétágazások folytán ős eredeti állapotában is, aránylag a leggyengébb lehetett. III. A Temesvár alatti Bega vidék állapota a mult század közepén. Lásd a 3 számú rajzmellékletet. A török kézből visszahódított úgynevezett Bánát mocsarainak lecsapolása és vad vizeinek rendezése körül, egyik legelső munkát, a Bega Temesvár alatti medenczéjének szabályozása képezte. Ezen medencze, ősi állapotában az Ó-Bega medre által volt behálózva, és az ezen meder által vezetett vizeknek oly állandó felgyüjtésére szolgált, hogy az 1723—25 években készült első, Gróf Mercy-féle térképen, legnagyobb része még mint áthatolhatlan mocsár {„Morast, welcher nicht durch zu kommen ist

u felírással) volt jellemezhető. Az O-Bega medre ugyanis, Temesvárnál a Temessel közös begai posvány okból kiszakadva, előbb nyugoti irányban haladt, majd északnak kanyarodva, a begai alsó medencze legmélyebb részét mintegy bekerítette és