Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

II. A vizfolyások rendszerei és a vizvezető medrek

IL A vízfolyások rendszerei és a vizvezető medrek. A vízgyűjtők földtani alakulásai, a bennük rejlő tulajdonoknál fogva, hatásukat a köztük eredő vízfolyások természetére mindenkor éreztetik és így legkevésbé sem különös azon jelenség, hogy a Temes-Bega-rendszer nagy kiterjedésű vizgyüjtőjéből csak azon vizvezető medreknek jut állandó hozomány, melyek a forrásokkal biró csillámpala avagy termő rétegétől és védő erdejétől meg nem fosztott mészhegységekből erednek, mig ellenben azok, melyek a kopár mészhegyekből vagy sárga agyagképződésii dombokból származnak, csak időszakonként, viszont a lapály fensikjain képződött erek, tápláló forrásokkal egyáltalán soha sem bírnak. Eltekintve ettől, nagy esőzések avagy tavaszi rohamos hóolvadásük idején e vidéken is, mint minden hasonhelyzetben, ugy a sziklás hegyek tordáin, mint a lankás dombok vízmosásain és a fensikokat átszelő lapos ereken a vízgyűjtők felszinére jutott csapadék nagy tömegekben keresi fel és tölti meg a völgyek vizvezető medreit, melyekből végül is túláradva, a környező mélyebb fekvésű lapályoknak kénytelenek víztömegük javarészét átadni. Különösen határozott jelleggel mutatkozik ez a Temes-Bega vizszerkezetnél, melynél a régi «Bega-Bauleitung»-nak visszamaradt irományai és a mult századból megőrzött térképei szerint, melyek egy része fénynyomatu másolatban van ide fűzve, világosan kitűnik, miszerint a terep domborzati viszonyainak megfelelve, a felsőbb fekvésű völgyek és domblánczolatok meredélyein levonult vizek, a lapály medenczéiben, mint a természettől erre rendelt víztartókban, gyűltek össze és innen megtelelő rések hiányában csakis hosszas megrekedésük után, az elzáró hátas terepekben kimosott egy-két, felette szűk medren találhatták lefolyásukat a Tisza és Duna medenczéje felé. Ez szolgál magyarázatául annak, hogy ugy a völgyek állandó patakjai, mint a kisebb ártömegek által alkotott vizvezető medrek,