Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

I. Földtani viszonyok

4 Bogsán és Váradia közt hirtelen végződik, azon dombvidéknek engedve tért, mely a csillámból álló előretolt és elszigetelt verseczi hegykupokat öleli körül. Eltekintve azon fontos körülménytől, hogy ezen vidék mészhegyei gazdag érez és kőszén telepeket rejtenek, általános szempontból az eddig tárgyalt csillámpala kőzetekből álló hegységekből azon szembeszökő eltérést mutatják, hogy kiterjedt fensikokát képeznek, melyek hullámosan tagozva vannak és gyakran katlanszerüen kilúgozott bemélyedéseket mutatnak. Ezekben valamint számos repedésükben a felszinre jutott csapadék vizeket elnyelik, miért is forrásokban szegények és- a hires Karszt hegységhez való hasonlóságukat már nem egy letarolt részükön világosan elárulják. Ott azonban, hol az erdők mivelése a bánya üzem által okozott erdőpusztitásokat ellensúlyozza, ott a felszint fedő termő sárga agyagréteget, diszlő erdők borítják s ennekfolytán : miként a Berzavának egyébként meredekebb fejtővel biró vizgyüjtőjében tapasztalható is, a vizfolyási viszonyok rendezettebbek és enyhébbek. A Karas völgye felé irányuló déloldali hegyek már kopárabbak; a nyugatra huzodó agyagos dombok és fensikok pedig általában ekemivelésre alkalmasak és felszini vizeiket az alibunári mocsár felé folyó Moravicza, Rojga és más kisebb patakok aránylag lassabban vezetik el ; rnig - ellenben a pusztuló szöllőktől kopáran maradó verseczi hegyek oldaláról a vadtermészetű Mesics patak rohan le, vizeivel egyúttal nagy tömegű hordalékot sodorva a lapályba. A leirt hegyvidékekhez csatlakoznak még délről a Karas, Nera, Cserna stb. patakok vízgyűjtőit képező és a Duna medréig terjedő hegységek, melyeket azonban mint a jelen ismertetés keretén kivül esőket mellőzzük. 2. A nyugati lapály. Előre bocsátandó, hogy itt a lapály kifejezés alatt nem lehet egy teljesen sik területet érteni, mivel a tárgyalandó síkság azonkívül, hogy nyugat felé irányuló általános - bár csekély — eséssel bir, váltakozva laposan hullámos fensikokból és ezek közt messze kiterjedő mélyebb medenczékből áll. Az altalajt mindenütt dilluviális eredetű sárga lőszagyag képezi, mely túlnyomó részén, különösen a mélyedésekben alluviális eredetű fekete humus réteggel van fedve. A délvidék egyes hátas részén