Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

I. Földtani viszonyok

5 kiterjedt teriiletek hasonlóan alluviális eredetű futó homok dombokkal vannak elborítva. A lapály hátas részei mint feltűnő fensikokat képező lánczolatok csatlakoznak a keleti dombokhoz, valamint a Tisza és Duna medenczéjéhez. így például: egy ily lőszagyag fensik Temesvártól északra a Bega-Maros közötti hegyeket követő nyugati dombok folytatásaként a Marossal párhuzamosan halad, a Tisza felé NagyBecskerekig, honnan részint keletfelé Párdány és Módosnak kiszélesedik, részint délkeletfelé a Berzavától délre fekvő verseczi hegyek lábához csatlakozik és végre délen Pancsova-Fehértemplom közt a Dunához húzódik, közben egyes keskenyebb hátakat terjesztve ki kelet felé a hegyeket övező dombok lábáig, miként ez a Bega és Temes közt Párdánytól Temesvárig, a Temes és Berzava között Bókától Delta-Vojtekig, valamint a Berzava és az alibunári katlan között Szent-Mihálytól Moraviczáig látható A leirt hátas részek veszik körül északon a Bega és Temesnek Temesvári ól nyugatra fekvő nagy kiterjedésű közös medenczéjét és rajtok keresztül csak a Begának és Temesnek egy-egy szűk medre vezet át, az első Nagy-Becskereknél a Tisza ártere felé, az utóbbi Bókánál a Duna melléki lapályok felé. A Berzavának Bóka felett északra forduló régi medre csak a temesi medenczébe törvén át, külön kivezető utat nem képez. Hasonlóan ezen alacsony gerinczek zárják körül, akként az ilancsai és alibunári mocsárok katlanszerü medenczéit, hogy azokból természetes kifolyást egyáltalán meg nem engedtek. Ezen medenczék miként történt előállása teljesen felderítve még nincsen, annál kevésbé az alibunári katlan délnyugati részén húzódó delibláti homokmagaslatoknak keletkezése sincsen elfogadható alapon kimagyarázva, bár egyesek valószínűnek tartják, hogy ezen két külön természetűnek látszó földtani alakulás a lapály talaját képező lőszagyag vízben oldódó alkatrészeinek kimosatása és a kilúgozott agyagból visszamaradó homoknak valamely vízáramlat által egy helyre összehordása által összefüggően származott. Mellőzve ezen kérdés fejtegetését, annak felemlitésére kell szorítkozni, hogy az alibunári mocsár feneke, mely vizátnem bocsátó agyag és márgából áll, 75 mt. függővel, a Temes-Begavidék legalacsonyabb terep szintjét alkotja és hogy katlanszerüleg körülzárva lévén, természetes lefolyással nem bír. Temesvártól keletre, a Lúgosig benyúló széles völgy, hasonlóan a lapályhoz számítandó, bár 47 kmnyi hosszában Adria felett 115 mről 92 mre csökkenő magasságával, erős lejtéssel bír. Alakulata kizárólag alluvialis feltöltésekre vall, mely a keleten belé-