Kulturmérnöki jelentések, 1889

VI. Az országos halászati felügyelő jelentése

44 foglalja magában, mely szerint mindazon halfajokat, a melyek tilalmi időszak avagy mértékminimum megszabásával vannak védelmezve, szállítani és árulni is tilos. A hatóságnak leginkább a piacz szigorú ellenőrzése által lesz tehát módjában a meg nem felelő halak értékesítését megakadályozva, az oktalan halpusztitásnák is véget vetni. — Ezekre tekintettel, hivatalos utazásaim alkalmával soha sem mulasztottam el magamnak arról meggyőződést szerezni, hogy a törvény eme tilalma miként és mily mértékben lesz alkalmazva, sőt e miatt nevesebb halaspiaczaink megszemlélésére külön is kiutaztam. Ily alkalmakkor szerzett tapasztalataim eredménye lett azon körrendelet is, melyben a hatóságok ismételve utasíttatnak arra, hogy teljes erélylyel járjanak el e tekintetben. Egyszersmind örömömre szolgál ez alkalommal azt is constatálhatni, hogy azon hatóságoknál, melyeknél ez irányban felszólalni kényszerítve voltam, mindenkor teljes kész1 séggel feleltek meg felhívásomnak. Lényeges kérdést képez a halászati törvényben a halászati társulatokról szóló fejezet,! a mennyiben ezek lesznek azon tényezők, a melyeknek actióba vonása által vizigazdál- ' kodásunk ok- és czélirányos rendszert nyerne. E tekintetben sem lehetett még jelen- ' tékenyebb eredményt elérni és pedig nemcsak a fokozottabb mértékben érvényesülő i kezdeti nehézségek miatt, hanem főképen magában a törvényben gyökerező okok I miatt sem. — Ugyanis a törvény a halászati jogot a part birtokhoz köti, de tiszteletben tartván a netán egyébként szerzett jogokat, ezek bejelentésére és igazolására az 1890. év' április hó végéig terjedő határidőt szab ki. A társulat megalakulása a halászati jogtulajdonosoknak megállapítását teszi tehát szükségessé, minélfogva nagyobb actió e téren ' csakis a bejelentett igények végleges letárgyalása után várható. E tekintetben sem szüneteltünk azonban ott, a hol a jogi viszonyok rendezettségénél fogva akadálytól tartanunk nem kellett s névszerint a balatoni és velenczei tavi halászati L társulatok megalakítását kezdeményeztük. Ezek szervezetét illetőleg sikerült eljutnunk odáig, hogy ma csakis az érdekeltségnek formaszerinti megszavaztatása van hátra, a melyre nézve a határidő Balatonra szintén ki van már tűzve. A társulatok alakítása körül végzett eljárásom folyamán tapasztaltam, hogy az érdekeltség jelentékeny többsége nemcsak nem idegenkedik a társulástól, de sőt egyenesen óhajtja azt akkor, ha a társulat a magántulajdonra vonatkozó szabad rendelkezési jogot a lehetőséghez képest tiszteletben tartva, nem szorítkozik egyébre, mint a halászati jog tényleges gyakorlatának szabályozására és ellenőrzésére, hogy az a helyi viszonyoknak megfelelőleg és okszerűen kezeltessék. Az érdekeltségnek ezen, az egyéni jogok szempontjából méltánylást érdemlő óhaját a halászat legfőbb érdekeinek megóvásával törekedtünk összeegyeztetni és pedig annak kimondásával, hogy mindazon tulajdonosok, a kiknek vizterülete ugy kiterjedésénél, mint alakjánál és fekvésénél fogva is megfelel a társulat czéljából eredő üzem tervszerűleg előzetesen megállapított okszerűség igényeinek, halászati joguk értékesítése módjának megválasztása iránt szabadon rendelkezhetnek. — Ennél kisebb területek önállólag nem hasznosíthatók, hanem azon társulati tagokra nézve a kiknek vizterülete a megszabott minimumnál kisebb, fentartatik azon jog, hogy halászatuknak közösen leendő értékesítésére a közvetlen szomszédos érdekeltekkel egyesülhetnek, természetesen a mennyiben ezen egyesitett terület kielégíti a kivánt feltételeket. Ily módon csakis a nagy mértékben szétdarabolt s önálló és helyes kezelést teljesen kizáró területek tulajdonosai fognak szabad gyakorlást feltételező jogaikban korlátoztatni, mindezért azonban bőségesen kárpótoltatnak azon értéknövekedés által, mely a halászatra nézve az ok- és czéltudatos kezelés folytán elmaradhatlanul előáll. Ezen megoldási módnak nem csekély előnye lenne továbbá az is, hogy általa elkerülhetőnek vélem a társulni nem akarókra nézve a törvényben kimondott kényszer-bérbeadást, mi tudvalevőleg az egyéni jogoknak teljes felfüggesztését feltételezvén, a komoly munkától még azokat is