Kulturmérnöki jelentések, 1886

VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések

93 által őszszel-tavaszszal lehetségessé válik a terület szükséges gyors lecsapolása és esetleges nyári esőzések alkalmával eleje lesz vehető annak, hogy a viz a területre kicsapva, a termést tönkre tegye. Pedig ez a csekély mélységű árkok mellett könnyen előfordulhat. b) A\ ártéri mocsárok. A mocsár keletkezésének második igen gyakori módja az, midőn magas árvizek felülemelkedve egyes gerinczeken, az azok mögött lévő mély fekvésű területeket elboritják, de az apadás beálltával lefolyás hiányában arról elvonulni nem tudván, hátramaradt vizük a területet elmocsárositja. Az ilyen mocsárok kiszárítása költségesebb és rendesen nehezebb feladat, mint az előbbenieké. Teljes kiszárításukhoz ugyanis a lecsapoláson kivül árvédelem is szükséges; a lecsapolás pedig mély fekvésüknél fogva a legtöbb esetben sikerhez csak vizemeléssel egybekapcsolva vezethet. Talajukra nézve ezen mocsárok — mint említve volt — csak akkor tőzegesek, ha az elmocsárosodást az iszapjától megszabadult viz okozza. Ezt láthatjuk pl. a folyók torkolatánál, a hol a dagály által felszorított és iszapját a tengerbe lerakott viz okozza az elmocsárosodást. Ezenkívül tőzeget árterületben csak ott találunk, a hol az árterület elég kiterjedt és széles arra, hogy annak egyes részei oly árvizek által látogattassanak, melyek iszapjukat az ártérben már előbb lerakták. Az árterület többi részei azok, t. i. melyek az iszapos árvizek által látogattatnak, rendesen igen kitűnő talajjal bírnak, mert az évenkénti árvizek s az azok elvonulása után hátramaradt iszap, összekeverve a nyaranként előálló buja növény tenyészet elkorhadt maradványával, egy fekete, többé-kevésbé átbocsátó éghetetlen földnem, a lápföld keletkezését segiti elő. Ez akár mint szántóföld, akár mint rét művelhető és mindenkor a legjobb talajokhoz tartozik. Jóságát az árvizek járásának, illetve az iszapolásnak, elmocsárosodását pedig azon körülménynek köszönvén, hogy a kiöntött árvizek róla lefolyni nem tudnak; a vizmentesitésnél az első feladat az, hogy gondoskodjunk a terület csatornázásával a kártékony vizek lefolyásáról. És csak azután, ha a mocsárból legalább is rét lett és ha a rét a csatornázásnak különben is a többi költségekhez képest csekély kiadásait kifizette, akkor lehet szó a drága és különösen az első időben mindig veszélyeztetett töltésezésről, annyival is inkább, mert az árvizeknek gát szabatván, az ártérnek legnagyobb része már rét gyanánt sikerrel nem lesz művelhető. Hogy pedig mint szántóföld műveltessék, ahhoz a legtöbb esetben vizemeló-gépek felállítása szükséges, ez pedig ismét