Kulturmérnöki jelentések, 1886

VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések

92 Vizmentesitésük tehát a legtöbb esetben nem nagy költséggel jár. De viszont talajuk is a legtöbb esetben turfa lévén, a lecsapolás által nyert terület ez esetben kevésbé értékes, miután a tőzeg talaj szántóföld gyanánt való művelésre alig alkalmas és mint kaszáló is, öntözés nélkül csak az esetben ad bő fűtermést, ha 30—50 cm.-nél nincs a viz mélyebbre a talaj alá sülyesztve, mert különben nyáron át túlságosan kiszáradván, a fű benne elpusztul. Ezen csak 30—50 cm.-ig való lecsapolásnak azonban ismét az a nagy hátránya, hogy lehetetlenné teszi a nemesebb füvek tenyésztését és csak a nád, sás (carex), káka (scirpus) fajok tenyészetére szolgál alkalmas talajul. Hannoverben a tőzeges talajjal biró kisebb mocsarak lecsapolására igen sok példát találunk. Ezek azonban mint emiitettem, tetemes eséssel birván, lecsapolásuk nyilt árkokkal történt s nem nyújt anyagot bővebb tanulmányra Egyedül emlitésre méltóbb a Gellétől nyugotra eső mocsároknak mintegy 100 év előtt tőrtént lecsapolása; ez is csupán a kiszárítása körül elkövetett hiba miatt érdemel külön emlitést. Ezen mocsárok az Aue és Tusse patakok összefolyásától északnyugotra az Aliig terülnek el. Az egyesüléstől építettek egy 11*4 kilométer hosszú árapasztó csatornát Hambührenig, abból a czélból, hogy egyrészt a nevezett patakok árvizével Gelle városát megkerüljék és úgy vezessék a nagy vizet az Allerbe, másrészt pedig, hogy ezen árapasztó csatornával, az emiitett mocsáros területeket lecsapolják. A csatornát azonban a terület tetemes esésének megfelelő meder eséssel ásták ki. Ennek az lett a következése, hogy a meder túlságos mélyre képződvén ki, .a talajvizet annyira leszállította, hogy az előbbeni mocsár helyén, most kietlen sivár legelőül is alig használható pusztaság terül el. Ebből láthatjuk, hogy mennyire kell őrizkedni különösen kevésbé kötött altalajoknál és turfás területek lecsapolásánál attól, hogy a főcsatornáknak oly esést adjunk, melynél a meder megtámadtatnék a helyett, hogy mint Németországban й az újabb munkálatoknál sok helyen láthatni, az esést lépcsők közbeigtatásával mérsékelnők és ezen lépcsőket egy egyszerű fenékgáttal megvédenők. Hess építészeti tanácsos a fenti csatornákról adott véleményében a csatorna vizének zsilipekkel való felduzzasztását hozta javaslatba. Ez bizonyára czélhoz fog vezetni s előidézi a talajviz kellő felemelkedését, sőt a 30—50 cm. mélységű árkokkal szemben, az igy átváltoztatott lecsapolás azon előnynyel fog birni, hogy a zsilipek felszedése