Kulturmérnöki jelentések, 1886

VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések

87 és brinkumiak kiválva amazok közül, 1883-ban már elkészítették öntözésüket. E végből a Weser töltésében, a köln-hamburgi vasútvonal Weser hidja alatt mintegy V

2 kilométerrel, épitettek egy beeresztő zsilipet, melyen át naponként középviznél 4 m

3 vízmennyiség bocsátható be. A zsiliptől 2-7 kilométerre van az öntözendő terület, melyre a viz az Ochtum patakon át, egy syphonon keresztül jut a balpartra, a hol a szóban lévő rétek elterülnek. Az öntözött terület Brémától mintegy egy mértföldre fekszik és mintegy 1,000 hektár kiterjedésű. Ez a brinkum-bremai országút és a leestei malomárok által három részre osztatik. Ezen felosztás az öntözés berendezésénél is tekintetbe vétetett, a mennyiben az egyes darabok külön medenczévé képeztettek ki. Az egyes medenczék három oldalról vétettek töltésekkel körül, a negyedik oldalon a telep emelkedése pótolja a töltést. Az öntözés foganatosításánál előbb a legfelső 1,650 Morgen (430 hektár) kiterjedésű szakasz töltetik meg. A második, mely a leestei patak túlsó oldalán fekszik, tulajdonképen csak az első medencze csurgalékvizével borittatik el, miután a berendezés értelmében, ha az első szakasz már megtelt, akkor nyittatik meg a leestei malomárok alá elhelyezett 3 db. syphon zsilipje s ugy vezettetik az elboritásra már felhasznált viz a második szakaszra, mig a harmadik szakasznak csak már a kétszeri öntözésre felhasznált viz jut. Ezen berendezésnek, mint az alább látható táblázatból is kitűnik, igen nagy hátránya az, hogy az első szakaszban mindig több iszap rakódik le, mint a másodikban; a harmadik medencze pedig a csak nem egészen megtisztult vizzel kénytelen megelégedni. Ha mind a három területrész megtelt, egy zsilipen át a 3-ik szakaszból annyi viz bocsáttatik az Ochtumba, a mennyit a legfelső kap a Weserből, mi által a vizszin, az öntözés tartama alatt, mind a három szakaszon állandósittatik. A lecsapolás igen kevés, mondhatni semmi költségbe sem került, mert az öntözött terület valamikor szántóföld gyanánt, az e vidéki szokások szerint, hátakra műveltetett, ezen hátak pedig, átmetszetvén az Ochtum melletti töltések anyagárka által, elősegítették a lecsapolási rendszer keletkezését. A hol pedig a viz, ezen rendszer hiányossága folytán, megállott, oda a szükséghez képest ástak lecsapoló árkokat. Ezen lecsapolás természetesen csak igen nagy mérvben átbocsátó talajnál, mint a minővel itt találkozunk, lehet czéllioz vezető. Az összes költségek kitettek 200.000 márkot, melyhez az állam