Kulturmérnöki jelentések, 1885
V. A rétmesteri intézményre vonatkozó szervezeti szabályok
83 »A rétmesteri kar megalkotásánál kettős czél lett kitűzve, u. m tiogy egyrészt a kultúrmérnökök ügyes munkavezetőket, felügyelőket nyerjenek az általuk tervezett miveletek keresztülviteléhez, másrészt, hogy a foganatositott javítások jókarban tartására kellő ismeretekkel és jártassággal biró egyének képeztessenek, kiket a birtokosok szolgálatukba fogadhassanak. Mert csak igy remélhető, hogy a gyakran sok költséggel létesített művek a gondozás hiánya következtében nem fognak elpusztulni és a javított területek előbbi vadságukba visszaesni. »Az 1882-ik évben történik először, hogy a 18 rétmesteri növendék közül 7, különféle uradalomban lesz állandólag elhelyezve, illetve oda véglegesen átengedve. »És a mennyire üdvös volt a talajjavítások elterjedésére, hogy a birtokosság a mérnöki tervezethez ingyen jutott, épen oly felesleges és czéltalan lett volna a rétmesterek díjazását is az állam terhére róni. Nincs is e miatt sehol nagyobb fennakadás, sőt a legtöbb esetben a rétmestert maguk az illető birtokosok kérik a munkálatok vezetésére. »Nehogy azonban a kultúrmérnököknek folytonosan csupa újonczokkal kelljen vesződniök és a fontosabb miveletek keresztülviteléhez gyakorlottabb, kipróbált rétmesterek is maradjanak — igen nagy köszönettel vettük Nagyméltóságodnak azon kegyes elhatározását, hogy az ügyesebb, kitanult rétmesterek továbbra való megtartása czéljából azok még egyrészt a birtokosságtól nagyobb díjazást (1 frt 20 kr. és ellátás) igényelhetnek, másrészről az államtól 200 forintnyi pótlékban részesülnek a téli idő tartamára, mikor azonban irodai teendőket tartoznak végezni«. E jelentés, miután 1882. év tavaszán jelent meg, már tekintetbe veszi azon körülményt is, hogy az év elején a gyakorlati miveletekhez újonczok vétettek fel próba-szolgálatra, azért hivatkozik 18 rét mesterre. A mennyiben pedig már a kiképzés terén kielégítő eredményt tapasztaltunk, ideje volt azok alkalmazását, elhelyezését is oly módon oldani meg, hogy a későbben belépők láthassák leendő sorsukat s némi biztosítékot találjanak jövendő életmódjukra nézve. Ugyanazért a végzettek egy részének állami szolgálat biztosíttatott a kulturmérnöki hivatalok mellett (200 frt évi díjazás és napidíjak élvezete mellett), más részük pedig uradalmaknál talált állandó alkalmazást. Sőt az újonczok közül a családosok oly helyre tétettek, a hol —ha beválandottak — biztosítva volt jövőjük. Ilyen megoldás eloszlatott minden kételyt az eddig bizonytalannak hitt pálya iránt, s az 1882-ik évben 27-re szaporodott föl a rétmesterek száma s egyúttal azon szerencsés G*
