Kulturmérnöki jelentések, 1885

V. A rétmesteri intézményre vonatkozó szervezeti szabályok

84 helyzetbe jutottunk, hogy a sok pályázó közül a javát válogatva, a fölvetteket állandóan meg is tarthattuk. Az 1882. évi jelentése a kulturmérnökségnek, mely 1883. tavaszán jelent meg, tekintettel az 1882/3. téli tanfolyam sikeres befejezésére, a következőket mondja : »Mindinkább közeledik azon időpont, midőn a kultúrmérnöki intézmény kibontakozva a kezdet nehézségeiből és legyőzve azokat az akadályokat, melyekkel saját belső fejlődése, a személyzet gyakorlatlansága és igy tovább, jár — teljes erejét a kitűzött czélok elérésére fordíthatja. »Legfeljebb két év leforgása alatt 20 teljésen begyakorolt mérnökből és közel 30 rétmesterből álló testület fog működhetni a talajjavítások terén. ) »Igen fontos kérdést képez tehát ebből kiindulólag — már pénzügyi szempontokból is, hogy a kultúrmérnöki intézmény mennyire lesz fejlesztendő, illetőleg mily személyzettel lesz képes a reá várakozó feladatoknak megfelelni és e tekintetben a tett tapasztalatok alapján azt a meggyőződésemet fejezhetem ki, hogy a kultúrmérnöki intézmény legfelebb 30 mérnök és ennek megfelelő rétmesteri létszám mellett képes lesz évtizedeken keresztül a teendőket elvégezni. »Az öntözések és alagcsövezések nemcsak nálunk, de a sokkal gazdagabb külföldön sem terjednek oly gyorsan, hogy a fentebbi személyzet az ebbeli igényeknek meg ne felelhetne. »Ha jelenleg sokkal nagyobb létszám látszik is szükségesnek, ez nagyon könnyen elkerülhető a rétmesterek számának szaporításával. »A tartalékos genie-altisztekből képzett rétmesterekkel oly eredményeket értünk el, milyent kezdetben egyátalán nem reméltünk. Rétmestereinket nem csak munkafelügyelőknek alkalmazhatjuk, hanem a felvételeknél, a terv kidolgozásánál is sok tekintetben valoságos mérnöki számba jönnek és mivel díjazásukat a birtokosság részéről kapják, szaporításuk bármily mértékben, nem esik az állam terhére. »Egy-egy mérnök képes 10—15 begyakorolt rétmestert ellenőrizni és foglalkoztatni, de nem képes ugyanannyit egyszerre begyakorolni, mert szétszórva külön-külön helyen dolgoznak a munkálatok elterjedtsége szerint.« Az 1882/3. téli tanítással az első évfolyam teljes befejezést nyert, az első öt rétmester önálló felvételek alapján önálló tervezéseket készített, s ezzel a kiképzés véget ért, az eredmény pedig olyan volt, a minőt kívántunk, mintaszerű, ugy hogy a szakbeli munkálatoknál mérnököt helyettesíthettek a kész rétmesterek. 1883. márczius végén adattak ki az első magyar rétmesteri szakvizsgálati bizonyít-