Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

Az előbb kopár hegyoldal, most buja lombozatú fákkal van födve, melyek között különösen az akáczfa igen gyorsan nő és szépen díszlik. A hegyoldal elegyengetése után, az egész lejtőt apró, padkákkal ellátott árkokkal barázdálták serpentina alakban. Száraz időben igen kevés viz szivárog bennök, mely mégis elegendő az ültetvények öntözésére, mig esős időben a nagy vizet a három nagy árok vezeti el oly helyekre, hol kárt nem tehet. A vízmosásokon épen ugy, mint tordáknál három főrészt különböztetünk meg, t. i. a gyüjtőmedenczét, a torkot és a hordalékkúpot. A biztositó-munkák természetesen a gyüjtőmedenczében és a torokban vannak elhelyezve, mert a bajt forrásánál kell orvosolni; a felső részek biztosítása által a hordalékkúp megszűnik veszélyes lenni, mivel az ok, melynek keletkezését köszöni, megszűnt. A következő fejezetekben részleteiben fogom ismertetni az alkalmazott módszereket, és a kivitel sorrendjét, például a Riollet vízmosást véve, mivel az itt alkalmazott módszerek az ilynemű munkák typusául tekinthetők. I. A gyüjtőmedencze megkötése. 1. Az egyengetés (Ecrêtement). Minden vízmosásos hegyoldal számos egyenetlenséget mutat: a víz okozta mély barázdák magas kinyúló gerinczek által választvák el, melyeket minden nagy viz mindig jobban és jobban megtámad. Itt-ott nagy szikladarabok nyúlnak be a vízmosásba, leeséssel fenyegetve, mig félig alámosott fák lóggatják le gyökereiket, egy kiálló és minden perczben beomlással fenyegető és a vízmosás felett kinyúló földtömegbe kapaszkodva gyökérzetük egy részével (1. ábra II. lap). Mindezen egyenetlenségek elsímitása az első és főfeladat és ezen műveletet elegyengetésnek (ecrêtement) fogjuk nevezni. Ezen czélból a szilárdan nem nyugvó sziklákat a gödrök fenekére hengerítjük, a félig elmosott fákat kivágjuk, a beomlással fenyegető partoldalokat elhordjuk a mély gödrökbe, valamint az éles gerinczeket a jobbra és balra lévő mély barázdákba hányjuk, ugy hogy ezen munka után, mely elég hosszadalmas és költséges, a hegyoldal az éles conturok helyett, többé-kevésbé domború profillal biró emelkedéseket mutat, melynek lejtője állékony és szilárd. Ezen előleges elkészítés után, a hegyoldal végleges megkötését kell foganatosítani, a mire nézve az egyetlen biztos mód a begyepesités és befásitás. De vájjon lehetséges-e egy ilyen frissen felhányt laza talajba