Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

I

MII 152 fűmagot vetni, vagy facsemetéket ültetni? Könnyen beláthatjuk, hogy* az első viz elmosná a fűmagot, kitép .é a fákat, miért is az oldalt ar. viz hatása ellen kell ideiglenesen biztosítani, a mely czélt különböze módon érhetünk el. 2. A fonott kerítések. A hegyoldalt sikeresen lehet megerősiteni egy fonott kerítésekből álló rendszer segélyével. Ezen czélból erős, keményfa-karókat verünk a földbe, melyeket a közönséges és parasztjaink által igen jól ismert módon, ágakkal fonunk össze, ez által egy elég szilárd falat nyerünk, mely körülbelül a niveau vonalak irányában húzódva, a mögötte lévő laza földet visszatartja. (II. lap, 2. és 3. ábra.) Egy jól készített kerítésnek a hegy felé némileg dűlnie kell, hogy a föld nyomásának jobban ellent álljon, de nem túlságosan, nehogy a leomló föld felette mehessen el. Ezen dültség fokát csakis a tapasztalás után lehet meghatározni és igy semmi határozottat sem mondhatunk ; a lényeges dolog a föld természetes, állekony egyensúlyának biztosítása a lejtőn, a mi a föld természete szerint változik. Ezen kerítések, mint már emiitettem, csak ideiglenes szolgálatot tesznek, czéljuk csak az, hogyjdőt engedjenek az ültetvények kifejlődésére, a melyeknek feladata lesz, a talaj végleges és szilárd megkötése. A kerítéseket és a befásitást ugy kell intézni, hogy amazoknak elkorhadásakor az ültetvények fent emiitett czéljuknak tökéletesen megfelelhessenek, miért is két kerités közé gyors növésű és erős gyökérzetű fákat teszünk. Ha fűzfa található, előnyösen használhatjuk ugy is mint karó, valamint a fonás készítésére, mert karók rövid idő alatt megfogamzanak, kizöldelnek és a kerités ültetvénye élő sövénynyé válik, mely még nagy magasságokban is jól fejlődik és díszlik. Itt a sövények karói rendesen vad gesztenyefából készülnek, mig a fonáshoz mogyorófa-ágakat használnak. 3. A fasinák. Kis jelentőségű és kezdődő vizmosások megszűntetésére előnyösen használhatjuk a fasinákat vagy fatörzseket. A vízmosáson keresztbe egy fatörzset fektetünk, melyet néhány karóval szilárdan helyben tartunk, végeit pedig a földbe temetjük. Ha fűzfát használtunk, ez nemsokára gyökereket ereszt és kihajt, a buja vegotáczió megállítja az elhordott földet és megszűnik a vízmosás, ha pedig más fát tettünk oda, ez is megállítja a felülről jövő földet és magvakat, melyek ott kifejlődvén, a fatörzs elkorhadásakor magok is elég erősek minden bajt megelőzni. Ez, mint látjuk, igen egyszerű és