Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

<112 a mocsarak talajának felmagasitása sankolás által. Olaszországban a sankolásnál 3 módot követnek, colmata naturale, artificiale és a braccia, a szerint, a mint a folyó iszapját áradások alkalmával természetes uton rakja le, vagy mesterséges emberi berendezések által lesz kényszerítve iszapját a meghatározott helyen lerakni, vagy végtére kézi erővel lesz a mocsár feltöltve. De mielőtt az olasz nagyobb sankolások ismertetésére térnék át, szükségesnek látom röviden a sankolási eljárásra kitérni, hogy azt következtetéseimnél már ismertnek tételezhessem fel. A sankolásnál követett eljárás kétféle lehet a szerint, mint a felsankolandó területre vezetett viz teljes iszaptartalmát engedjük leüllepedni és csak azután eresztjük le a vizet s pótoljuk űj zavaros vizzel, vagy pedig a területre vezetett vizet csak részben hagyjuk megtisztulni, és mihelyt egy felső kis réteg iszapjától megtisztult, azt leeresztjük s helyét űj iszapos vizzel pótoljuk. Ezen két követhető eljárást a tökéletes és részleges leüllepedés módszerének mondjuk. A két mód összehasonlításánál alapul véve Choronnak az Isère folyó sankolásánál tett tanulmányait, azon eredményre jövünk, hogy a két mód közül ugyanazon körülmények között a részleges leülepedés módszere vezet hamarább czélhoz s ez is annál rövidebb idő alatt, minél kisebb azon réteg, melyet megtisztulni engedünk vagyis más szóval, leggyorsabban érünk egyenlő mellékkörülmények között czélt valamely területnek adott magasságra való felsankolásánál, ha a lebocsátás és a zavaros viz beeresztése folytonosan megy végbe, a mit elérünk, ha a zavaros viz a feltöltendő medenczébe egyik oldalon beeresztve, másik oldalán pedig a megtisztult viz a felszínen folytonosan lefoly. A második körülmény, melyet figyelmen kivül hagyni nem szabad, az, hogy a medencze nagysága, melyet legrövidebb idő alatt felsankolni akarunk, a rendelkezésre álló vízmennyiséggel arányban álljon, mert elképzelhető, ha a medencze a vízmennyiséghez képest kicsi, a viz zavarosan fog még abból lefolyni, az iszap egy része elvesz ; mig ellenkező esetben, ha a medencze a vízmennyiséghez képest nagy, a viz egészen tisztán fog lefolyni, még mielőtt a lefolyási nyílást eléri, mi által időt vesztünk a sankolásban. Az állapot, melyre törekedni kell, az, hogy a medencze nagysága ugy legyen választva a vízmennyiséghez képest, hogy a viz ép minden iszapját veszítse el, mire lefolyásra kerül. Ritka azonban azon eset, midőn nagy terület felsankolásáról van szó, hogy annyi viz felett rendelkezzünk, hogy fent kimutatott legkedvezőbb esetet elérjük, de másrészt sokszor völgy mentén fekve a felsankolandó területek, az esés