Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

из folytán egy medenczét alkotni nem lehet ; felmerül tehát azon kérdés, ha több medenczét kell alkotni, czélszerűbb-e a medenczéket egyidejűleg közvetlenül iszapos vizzel táplálni és a tiszta vizet mindenikből külön leereszteni, vagy pedig egymásután táplálni ugy, hogy az egyik medenczéből a még iszapos viz a rá következő medenczébe folyjon, ebből egy harmadikba, mig végre az utolsóból a viz teljesen tisztán lefoly. Könnyű átlátni, hogy az első esetben, az egyidejű táplálásnál valamennyi medencze (annyi, mennyire a viz telik, azon követelmény mellett, hogy lefolyásánál ép minden iszapját elveszítse) egyidőben fog az adott magasságra felsankoltatni, mig a másodiknál a fokozatos átesésnél a legelső medencze hamarabb adható át a művelésnek, mint a többi. A két eljárás közt elméletileg az elsőnek adandó az elsőség, mert adott számú medenczék felsankolása legrövidebb idő alatt fog végbe menni s a rendelkezésre álló iszap veszteség nélkül lesz mind értékesítve, de első berendezéseiben költségesebb a másodiknál. Gyagyorlatban az egyik vagy másik előnyössége a helyi hydrographiai és mezőgazdasági viszonyoktól függ, s a két eljárás közti választás a tervező mérnök belátására és szakismeretére bízandó. Az olasz sankolások, a melyek ma folyamatban vannak, mind a folyók alsó szakaszai mellett fekvő mocsarakban folynak, mely mocsarak mind a töltések közé vett folyó és tenger együttes behatása alatt vesztették el természetes lefolyásukat. Nagy része van ezen mocsarak képződésében azon vandalismusnak is, melylyel Olaszországban az erdők ki lettek a hegyekben irtva, minek folytán a rövid folyású folyók hordaléka nagy mértékben szaporodott, a töltések közti előtért felemelte annyira, hogy a töltések mögött fekvő területekről a tenger közelsége miatt a lefolyás megszűnt s a rómaiak idejében még virágzó virányok oly mocsarakká alakultak át, melyek miasmái elől a környékről nyáron a lakosság, sőt állami hivatalok . is a közelfekvő hegyekbe menekülnek, hogy a malaria áldozatául ne essenek. Az első nagy sankolás Bologna közelében fekszik, ott, hol a Quaderna és Idice folyók a Renoba szakadnak. A Renó és Idice . folyók mellett 1767-ben lettek a töltések felépítve, s ezen idő után azon terület, mely az összefolyás felső zugában fekszik, kezdett elmocsárosodni. Az Idice hordaléka a medrét egészen feltöltötte, ogy hogy az magasabb lett, mint a szomszéd terület maga, az árvizek a gátakat meghaladták, s a már azelőtt rosz területet teljes mocsárrá alakították át. A bevont terület 6,406 hektár, a melyből 1,240 hektár legelő, 320 hektár rizsföldnek volt használva, mig a többi 4,866 hektár 8