Kulturmérnöki jelentések, 1883

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

Németország legnevezetesebb haltenyésztő intézetei. Jelentése Landgraf János kultúrmérnöknek németországi kiküldetéséről. A nm. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium által a németországi mesterséges haltenyésztés és halászati viszonyok tanulmányozására lévén kiküldve, a német halászegyesület elnökének Schmaldowi Behr császári kamarásnak ajánlatára meglátogattam a legjelesebb ily irányú intézeteket s azokról jelentésemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni : 1. A hünningeni császári intézet, hasonnevű város határában, attól mintegy 5 kilométernyire a Rajna völgyében fekszik. Területe 48 ha. melynek mintegy г/

5 részét képezik a tavak. Ezt az intézetet 1852-ben > Coete tanár vezetése mellett a franczia kormány rendezte be és ElszaszLotharingia elfoglalásával 1871-ben ment át a német állam tulajdonába, mindjárt kezdetben főczéljául tűzetett ki ez intézetnek a rendkívül megfogyatkozott rajnai lazacz tenyésztésének előuiozditása az által, hogy meghatározott számú apróhal bocsátandó évenkint a Rajnába. A terep kedvezőtlen esés viszonyai miatt hiányzik a legfőbb feltételek egyike, a tavak teljes lecsapolásának lehetősége. A tavak egy része forrásvízzel, más része pedig patakvizzel lesz táplálva, mig a nagy költséggel berendezett költőházakban e két különböző hőfokú viz keveréséből előállított 6° R. keverék használtatik, mely twbinák segélyével kellő magasságban elhelyezett vas víztartóba emeltetik és onnét ólomcsöveken át jut a fából készült és horganylemezzel bevont Williamsféle költőasztalokba. A peték ezen asztalakon keretekbe foglalt üvegpálczákou feküsznek a 6—8 hétig tartó költési időszak alatt, minek befejeztével eltávolítva, helyet engednek a kikelt halacskáknak. A midőn ezek szikhólyagjukat elveszítették, crustaceákkal és rovarálczákkal lesznek etetve, mindaddig, a mig a fagyástól tartani többénem kell, a midőn tehát a halacskák életük veszélyeztetése nélkül szabadon bocsáthatók.