Kulturmérnöki jelentések, 1883
VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések
137 s iik, illetve tovább tétetik. — Sőt télen egyes mélyebb részek teljesen ïl is árasztatnak felmagasitás ezé Íjából. Pontos kísérletekből kitűnt, hogy a talaj naponkint 27 milliméter ísapadéknak megfelelő mennyiségű csatornavizet képes felvenni annélkül, hogy az alagcsővizekben az alkatrészek bármelyike csak minőségileg is kimutatható volna; e mennyiség egész évre számítva 80 méíter magasságot adna, azaz hektáronkint 80,000 köbmétert, mi eléggé bizonyítja, hogy jó alagcsövezésnél a talajvíz megfertőztetéséröl szó зет lehet. A talaj banf levő nagyobb repedések beiszapolódásával a pinczék és kutak elárasztása is megszűnt, ugy hogy ma már ilynemű panaszok egyátalán nem fordulnak elő. Oly nagymértékű elárasztások azonban, mint milyenek a fentebb említett gennevilliersi kísérleteknél szerepelnek, csak sankolásként alkalmazhatók. És ha meghatározott időig, a kártékony anyagokat a talaj képes is absorbtiója következtében felvenni, de ennek is van határa és folytonosan nagy mennyiségű elárasztások által az egész öntözött terület trágyaraktárrá változnék át, melynek kigözölgései még veszélyesebbek volnának, mint a Szajnába való bebocsátás. Igy tehát ez a rendszer is idővel veszélyessé válnék, ha a talaj megmivelése és a növényi élet a felhalmozódott szerves anyagokat el nem tüntetné, oxydálás és assimilatió utján fel nem emésztené. — Különben is oly mértékű öntözést, mint a milyent 80,000 köbméternyi csatornavíz felhasználása igényelne, a növényi élet nem tűr meg, a túlnedvesség következtében a gyökerek rothadásba mennek, mint ez a gennevilliersi kísérletekből is kittint. Kezdetben 25.000 köbméternél nagyobb mennyiséget nem tudtak felhasználni, de az öntözés gyakorlatának eltanulásával a czélszerűen értékesíthető csatornavíz tömege fokozatosan növekedett. ugy hogy jelenleg zöldségtermelésnél 37,000 köbméter jut hektáronkint, takarmánytermesztésnél 20,000 köbméter. — Hogy az öntözés ellen a mult évtizedben oly gyakori panaszok tétettek, az első sorban csak annak tulajdonitható, hogy a városi mérnökök nagy mennyiségű csatornavíz elhasználására törekedtek, pedig annak lépést kellett volna tartani a kertészek ügyességének fejlődésével, annál inkább, mert a kísérletek megindításakor még avval sem voltak tisztában, hogy mely növény birja ki legjobban az öntözést. — Mindezeknek eltanulására 10—12 év volt szükséges, — de mai napság már oly terméseket értek el, melyek minden várakozást felülmúlnak. Nem egy buzgóbb kertész 10,000 frank bruttó jövedelmet tud hektáronkint felmutatni, de átlagban is a párisi kertészegyesület 4000 frankot constatált ; ebből 600 frankot leszámítva a vizemelésre, a vezeték amortizátiójára, a még fenmnradó összeg busás kárpótlást nyújt a kifejtett szorgalomért.
