Kulturmérnöki jelentések, 1883

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

m irányos kezelése. A Rimpau-féle eljárásnál a tőzeg-réteg nem túlságos vastagsága, továbbá a kellő altalaj képezik a létfeltételeket, nem tekintve a vegyi trágyák jutányos voltát. Mindazonáltal az utóbbi rendszer sokkal gyengébb feltételekhez van kötve, mert a hollandi eljáráshoz egy egész vidék együttes működése szükséges, mig a Rimpau-féle a lecsapolás után, egyesek által bármily kis terjedelemben is alkalmazható. A befektetési költség tekintetében is a Rimpau-féle eljárást illeti az elsőség, mert habár a földmozgósitás mindkét rendszernél körülbelől egyforma nagy is, az első évi trágyázás megejtése a hollandi rendszernél kat. holdankint 420 frtba kerül, mig a Rimpau-félénél 19*5 frtba És végre a magasitási eljáráshoz szükséges fekvési feltételeknek majd a legtöbb sikláp eleget tesz, minthogy a tőzeges réteg csak a fellápoknál szokott nagyobb vastagságban előfordulni és rendesen homokos vagy márgás talajon nyugszik. A hollandi eljárás a fellápokból előbb síklápot állit elő a tőzeg-kiaknázással és csak azután fog a müvelet keresztülviteléhez, mely körülmény igazolja hogy a fellápok szántóként való mivelésre egyátalában alkalmatlanok. A tőzeges talajok mivelésének legfőbb kelléke, mint láttuk, a szilárd alkatrészek pótlása, a melyet mindkét rendszer nagy földmozgósitással eszközöl, de ez sokkal könnyebben érhető el élő vizfolyások mentében, mert maga a viz által hordathatjuk fel azt iszap alakjában. Sőt folyók mentén a tőzeg talaj nedvességét hatalmunkban áll szabályozni, ily módon Éjszak-Németország néhány siklápja igen szép rétté lett átalakítva, mindinkább jobb fünemek foglalnak tért és a hozam is határozottan emelkedett. Ugyanennek az elvnek alapján lehet a tőzegvölgyek javítását eszközölni, mert ezekben rendesen sok kisebb nagyobb patak koncentrálódik, melyek a fensik szántóföldeiről nagy mennyiségű iszapot hordanak le. E patakok felhasználása annyival is fontosabb, mert egyenesen a völgy főcsatornájába jutva, a feneket feliszapolják és a völgy lecsapolását veszélyeztetik. Mielőtt azonban a további módok ismertetésébe bocsátkoznánk, szükségesnek látjuk a Dunán túl fekvő nagyobb tőzeges lápokat ismertetni, hogy azok természete és fekvése szerint a javítási mód irányelveit meghatározhassuk. A dunántúli részekben a legnevezetesebb tőzeg-területek : 1. a hansági medencze ; 2. a Balatonhoz tartozó kétbelyi láp, Kis-Balaton és Sáriberek ; 3. az alsó Zala völgye Váliczka, Széviz és Foglárberek mellék völgyeivel 4. a Kapós, Sárviz és Koppány völgye ;