Kulturmérnöki jelentések, 1883
VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések
120 s Ezenkívül igen sok oly talaj van, mely a rendes talajnál több szerves anyagot tartalmaz, de ezek a televény talajok nevezete alatt külön csoportba sorolhatók. A tőzeges talajok kedvezőtlen tulajdonságaiknál fogva, mivelésre a jelen századig alig voltak használhatók, mert ha a siklápok nyújtottak is közép minőségű termést, az tisztán az időjárás szeszélyétől fiiggött. Midőn valamely nedvesebb évjáratot száraz vált fel, akkor szokta a tőzegtalaj a legjobb terméseket nyújtani és ekkor hozzá is férhetni; ellenkező esetben, ha termés mutatkozik is, nem szállítható ki az ingoványos süppedős talajon. A fellápok silány virányát jóformán csak Erica és Carex fajok képezik, melyek rendkívül sovány legelőt nyújtanak, miért is könnyű kiszárításuknál fogva inkább tüzelő anyagként, mint mezőgazdasági értekesitésre használtatnak. Ez ős állapotokon még a rohamos gazdasági fejlődés is csak részben tudott változtatni, a mennyiben az újabb törekvések sem feleltek meg a kívánalmaknak ; így a fellápoknál szokásba vett égetési módszer után a pohánka-termelés csak néhány évig űzhető, mire ismét hosszú ideig a talaj értéktelenné válik. A siklápok lecsapolása által, ha kezdetben nagyobb hasznot lehet is elérni, idővel ez mindinkább apad, s a mellett a termés igen alá van vetve az időjárás szeszélyeinek. E nehézségek közepette két eljárás vette kezdetét, melyek tökéletesen képesek megoldani a tőzegmüvelés vajúdó állapotát. Az első a hollandi eljárás, melyet a tőzeg kiaknázás és sürü népesség vont maga után, a második pedig a »Rimpau«-féle magasitási rendszer, mely a legújabb vívmánya a gazdasági szakképzettségnek. És habár mindkét eljárásnak csak bizonyos körülmények adnak létezési jogot, átalános szempontból annál érdekesebbek, mert sok következtetésre nyújtanak alkalmat, melyek szemmel tartása különösen hazai viszonyaink közepette kétszeresen szükséges. Groningen hollandi várostól délkeletre a porosz határszélig nyúlik az a fellápterület, melyen a hollandi „veencultura" foganatosításával igen szép és jövedelmező gazdálkodás űzetik. A rendszer röviden abban áll, hogy a tüzelő anyagként kiaknázott tőzeg helyén, a visszamaradt tőzeges talaj homokkal keverve erős trágyázás után rendes mívelés alá vétetik. Első feltétele e módszernek a nagy hajózó csatorna-hálózatban rejlik, mely biztosítsa a tőzeg és trágyaanyagok jutányos szállítását, minthogy a tőzegnyeréssel veszi kezdetét a művelet. Először a főcsatornára keresztben egymástól mintegy 100 méternyire kisebb csatornák emeltetnek ki, melyeken a tőzeg hajóval elszállítható, a tőzegkiemelés és szárítás köbmeterenkint mintegy 20 krajczárba jő, mig a városokban
