Kulturmérnöki jelentések, 1883

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

A tőzegmívelés külföldön vonatkozással hazai viszonyainkra. Jelentés Barcza Károly, ker. kultúrmérnök külföldi utazásáról. Tudvalévőleg a tözegtalajok túlnyomólag tökéletlen felbomlásban maradt növényzetnek köszönik keletkezésüket és vagy nagyobb terjedelmű lápmedenczéket, vagy völgyeket képeznek. A tőzegtalajok fekvési módjuk szerint két főcsoportba oszthatók és pedig, fellápokra (Hochmoore) és siklápokra (Grünlands-, Wiesenmoore). A fellápok több méterrel fekszenek az uralkodó vizszin felett és rendesen igen vastag (2—10 m.) tőzegrétegből állanak, mely leginkább fa- és fótalj (Sphagnum) felbomlásából keletkezett. A siklápok pedig mindig a viz szintjében képződnek és igen számos fű- és nádfajból származnak, ritkán érik el a 2 m. vastagságot, és buja növényzetükkel könnyen megkülömböztethetők a fellápoktól. Hazánkban a fellápoknak igen kis gzerep jutott, a mennyiben csak a hegyvidéken fordulnak elő szórványosan kisebb területeket képezve; de Németországban és Hollandiában az éjszaki tenger közelében közel 50 geogr. négyszögmértföldnyi terjedelműek. Siklápok azonban hazánkban különösen a Kőrös és Berettyó vidékén és a Dunántúlon nagy terjedelemben fordulnak elő, külföldön pedig Éjszak-Németországban és Olaszországban foglalnak el nagy területeket. Átalában jellemzi a tőzegtalajt a nagy mennyiségű szerves anyag, melyen kivttl nitrogént, mészalkatrészeket, kevés szilárd anyagot, kálit, és phorpborsavat tartalmaz. Mechanikai tulajdonságai az idegen alkatrészek különfélesége szerint igen eltérők, hol összeálló, hol pedig porhanyó barna kinézésű növényi részekből áll. Melegvezető képessége a nagy víztartalom miatt igen csekély, tavaszszal lassan melegszik fel és nyáron szerves anyagainak bomlása következtében síilevényes természetű.