Kulturmérnöki jelentések, 1882

Jelentés Albrecht főherczeg tescheni és saybuschi birtokán eszközölt alagcsövezésekről

73 sére s a hol az alagcsövezésre vonatkozó minden adatot, ugy az építési költségek, mint a technikai kivitel részleteit és fentartást illetőleg a legnagyobb pontossággal gyűjtötték és megörökítették. A helyszínén a kezelő gazdatisztektől, valamint az uradalmi igazgatóság központi irodáiban nyert adatok és felvilágosítások nyomán a legnagyobb bizonyosságot szereztem arra nézve, hogy azon fennebb emiitett s az aggodalomra táplálékot szolgáltató hirek csak tájékozatlanság által terjesztettek volt, mert az elért eredmény mindenütt megfelelt a várakozásnak és ennélfogva az alagcsövezés nemcsak megszakítás nélkül folytattatik, hanem a jövőre még húszezer hold szántóföldet terveznek a gazdasági beosztás figyelembe vételével alagcsövezés alá venni és elhatározták a munkálat gyorsítását oly mértékben fokozni, a mint az a körülmények között csak lehetséges. Ezen bizonyító erővel rendelkező ténynek egyszerű felemlítése is elegendő lehet az aggodalmak eloszlatására, azonban ránk, mint e téren kezdőkre nézve nem kevesebb érdekkel fog birni a tapasztalatok részletesebb ismertetése is, a melyek nem újak ugyan a szakemberek előtt, de a melyeket, mint minden jó dolgot, soha sem lehet elégszer ismételni és a melyek ez esetben annál is inkább megérdemlik figyelmünket, mert a közeli szomszédságra vonatkoznak. A talaj és klimatikus viszonyok jellemzésére röviden megemlítem, hogy a nevezett területek a Kárpátok éjszaki oldalán fekszenek 300—400 méter magasságban a tenger szine felett, a déli szelektől alig érintve, mig az éjszaki szeleknek teljesen ki vannak téve. Az évi csapadék igen nagy (1000—2000 milliméter), a talaj maga a legkötöttebb agyagok közé tartozik. Ezen körülmények mind összejátszanak azon czélból, hogy a talajt hideggé és nedvessé s ez által a földmívelő munkáját nehezítsék, az eredményt pedig kérdésessé tegyék. Ezért látni ott a gyengébb lejtőjű dombokon is feltűnően sok erdőterületet, a laposabb völgyekben pedig mindenütt a tavakkal való váltógazdálkodást, a mely mellett a völgvfenék felváltva mint halastó s egyúttal iszapfogó, majd mint takarmánytermü szántott terület s végre mint rét használtatik fel. Az állandó szántóföldek sikeres mivelése az alagcsövezés által lett biztosítva. Az első alagcsövezéseket németországi kultúrmérnökök tervezték és létesítették vállalkozás utján. A rendszerben a csövek irányára nézve szigorúan ragaszkodtak azon szabályhoz, hogy a szivó csövek a legnagyobb esés irá10