Kulturmérnöki jelentések, 1882

Jelentés Albrecht főherczeg tescheni és saybuschi birtokán eszközölt alagcsövezésekről

\ 4 74 nyában helyezendök el, azért minden munkát először domborzati térképkészítés előzött meg. A mélység eleinte 3 lábnyira lett megállapítva, a csővonalak távolsága pedig 12 méterre. Ezen méretek azonban a tapasztalás által által nem találtattak teljesen kielégítőknek. A szivó csövek között 2 — 3 meter széles nyirkosabb szalag mutatkozott, a mely észrevehetőleg lassabban száradt ki s a melyen a termés megérése 6—8 napot késett, azért később, midőn az uradalom saját közegeivel végeztette az alagcsövezést, a mélységet 4 lábra, a csövek közti távolságot pedig 10, később 8 méterre állapította meg. Szivócsövekül kizárólag l

1/

2 hüvelykeseket alkalmaztak. A csővonalak irányára vonatkozó fennebb emiitett elvtől lassankint némi eltérést engedtek meg, mire nézve először a saybuschi uradalom némely szivárgó vizzel is biró talaja szolgáltatott alkalmat, a hol a felfogó vonalak sokkal sikeresebben alkalmazhatók. Ezen kezdet után a tisztán kötött talajon is alkalmaztak (a hol nagy esés volt) a főesésre ferde irányú csöveket (Keythorpe rendszerét), miből lassankint azon meggyőződést merítették, hogy a ferde irányú szívócsövek általában jobb hatást mutatnak fel és legtöbbnyire némi megtakarítással is járt alkalmazásuk. A vállalkozás utján való alagcsövezés nem bizonyult helyesnek, mert a legszigorúbb — s igy költséges — ellenőrzés mellett is fordultak elő szándékosan ejtett hibák, melyeknek kiigazítása később újabb költséget és kellemetlenséget okozott, miért ez idő szerint az uradalom mérnöki hivatalában gondoskodva van az alagcsövezésről is szakavatott mérnök és munkavezetők alkalmazása által, a kiknek közvetlen vezetése és felügyelete alatt végzik az alagcsövező munkás-csoportok szakmányban ezen hivatásszerű feladatukat. Az alagcsövek gyártását maga az uradalom végzi, azonban a kedvező időjárás és munkásviszonyok mellett, midőn a munka nagyobb lendületet vesz, távolabbról szállított csövekkel is segítenek a csőhiányon. Az évi csőfogyasztás eddig 150—200 ezer darab volt, a jövőben kilátás van fél millióra. Az elmúlt évben a Neszpáli (Thurócz m.) csőgyár is megkerestetett mutatványok küldése és szállítási ajánlat tétele végett. Az alagcsövezés létesítésére egy külön munkás-osztály, az alagcsövezőké — fejlődött ki, a kik csoportokra oszolva, egész éven át folyton alagcsöveznek és a szükséglet szerint vándorolnak egyik helyről a másikra. Az alagcsövezés költségeire vonatkozó adatokból, melyek