Kulturmérnöki jelentések, 1879

4 tett tájékozás alapján csak is ott terveztessenek és eszközöltessenek, hol e munkálatok úgyszólván kézzel fogható előnyöknek, aránylag és absolute szerény eszközökkel elérhetését lehetősitik, bogy igy gazdálkodási rendszerünknek, gazdáink inkább az extensiv mivelés felé törekvő hajlamainak is megfeleljenek ; szóval, hogy azok lehetőleg egyszerűek legyenek, melyek sem nagy előzetes befektetést, sem pedig valami gondos fentartást nem igényelnek. Tekintve azon körülményt, hogy a kultúrmérnökök intézménye a gazdaközönség által élénk érdeklődéssel felkaroltatván, ma már szükséges pótló intézkedésnek bizonyult ; más részt pedig tekintve az ország különböző vidékein több éveken át szerzett tapasztalatokból fejlődő szükséget, a ministerium a kultúrmérnöki intézményt nem csak fejleszteni, de állandósitani szándékozik. Nevezetesen a kultúrmérnöki intézményt állami közeg gyanánt kivánja szervezni és hatáskörét a törvényhozás által olyképen megállapittatni, hogy a kultúrmérnök a maga kerületében ugyanazt a befolyást gyakorolná a nem hajózható, tehát első sorban gazdasági vizeken, mint a kir. folyammérnöki hivatalo

к a nagyobb folyókon. Ezen kivül hatáskörükbe és felügyeletük alá tartoznék a gazdasági vizhasznositásra vonatkozó minden létező és ezután létesitendő vizimü jókarban tartása, uj öntözések, lecsapolások és alagcsövezések tervezése és foganatosítása vagy a, mások által tervezettek és foganatosítottak felülvizsgálata. — Ebből kifolyólag a ministerium mihelyt annak szüksége beáll, az országot kerületekre fogja osztani, és minden kerületre külön kultúrmérnököt, illetőleg mérnököket fog alkalmazni. Az országnak oly vidékein, hol a tágositások még nincsenek keresztülvive, azoknak hitelesítése, illetve a vízfolyásoknak tagositás előtt lehetőleg a vízhasznosítás szempontjából is célszerű rendezése — hasonlólag a kultúrmérnökök teendői közzé soroztatnék, nem különben a vízmosások megszüntetését célzó építkezések is. Ezen hatáskör megállapításánál az angol, francia, badeni és elszászi hasonló szellemben és államilag szervezett intézmény szolgált mintául. A porosz, szász, bajor és osztrák rendszert, hol a kultúrmérnökök illetve rétmesterek nem képeznek szerves testületet, hanem gazdasági egyesületek vagy kormányszékek oldala mellett működnek — nem mondható olyannak, mely a sikernek biztosítékát rejti magában. Az eddigi, ezentúl is fentartatni szándékolt gyakorlat szerint: a kultúrmérnökök által teljesített munkálatokért a minis-terium a birtokosság részéről — mit sem kiván — ellenkezőleg ingyen ajánlja fel mérnökei működését, csakhogy a vizek gazdasági értékesítését s a talajjavításokat általában elősegítse és azok általános elterjedéséhez minél nagyobb mérvben hozzá járuljon.