Kulturmérnöki jelentések, 1879

5 A kultúrmérnöki intézmény lényeges kiegészítő részét képezik a rétmesterek, előmunkások, felügyelők, kik a mérnök tervének foganatositásánál felügyelnek ; ezek nélkül a mérnökök vagy sokkal kevesebbet lennének képesek évenként végezni, vagy a foganatosítást az illető birtokosokra kellene bizni, a mi gyakran az egész munkálat sikerét kockáztatná. Ezért a ministerium elhatározta külön rétmesteri iskola felállítását, mely a folyó évi december hónapban nyilik meg első izben Kassán. A tanfolyam két, esetleg három évre terjed, s a tanulók a téli hónapokban az elméleti oktatást, a nyáriakban a gyakorlatit nyerik a kultúrmérnökök vezetése alatt. Az iskola az oífenburgi mintájára van tervezve, avval a különbséggel, hogy konviktussal van kapcsolatban 12 tanuló számára, kik közül hat egészen államköltségen neveltetik, a többi hely pedig a birtokosok vagy társulatok által küldött egyének számára van fenhagyva, kikért azonban havonként 15 írt élelmezési dij fizetendő. — Hogy ügyes munkavezetőkre mielőbb szer tétethessék a rétmesteri iskola azon tanulói, kik állami költségen neveltetnek, a mennyire csak lehetséges, a kiszolgált genie altisztek köréből fognak kiválasztatni. Nyáron a tanulókat azon birto kos élelmezi és fizeti mérsékelt nyugdíjjal, kinél munkában elfoglalva vannak. A kiképzett rétmestereket egészen a magánosok fogják fizetni s legfelebb csekély fix összeget fog a ministerium számukra az esetre biztosítani, ha kezdetben folytonos elfoglaltatást nem találnak. A mily szükségesek a rétmesterek a munkálatok foganatositásánál, épen oly nélkülözhetetlenek azok nevezetesen az öntözések fentartásánál és vezetésénél. Hogy az országban sok, külföldi mérnökök és rétmesterek által foganatosított szép öntözés teljesen tönkrement, annak oka egyenesen abban keresendő, hogy hiányzott a kellő közeg, melyt azt vezetni és jó karban tartani képes lett volna. Az olasz öntözéseket a camparo, a németeket a Wiesenbaumeister és Aufseher nélkül képzelni sem lehet. A harmadik és legalsóbb közeget az ügyes munkáscsoportok képezik, melyek úgyszólván ezen foglalatosságuk után keressék kenyerüket egész éven át, mert a közönséges mezei munkásokra csakis egyéb munka hiján, kora tavasiszal és késő őszszel lehet számítani, ekkor pedig a dolgozhatás egészen az idő szeszélyétől függ. Miért is a kultúrmérnökök legközelebbi feladatát fogja képezni ugy az árokásásra, valamint az alagcsövezésre és öntözésre oly munkáscsoportokat szervezni az ország különböző részein, melyek az ilynemű munkálatokat szakmányban elvállalják. E célra azon anyagot fogják felhasználni, mely ugy szólván önmagától kinálkozik, nevezetesen a liptói, a metzenseiíi és alföldi árokásókat és kubikosokat.