Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)

I. rész. A vízrajzi szolgálat

Magyarország vízviszonyai

alföldön eléri a 1,5-2 km-t. Habár e rétegek már zártabbak, még itt is fennáll a vertikális kapcsolat lehetősége. Az 500 m-nél mélyebb rétegekből már általában 30 °C-nál melegebb víz tárható fel (8. ábra).

8. ábra. Magyarország hévízfeltárásra alkalmas területei és a hévízkutak területi eloszlása (Tájékoztató, felszín alatti vizeink. VITUKI Rt., 2001)

Az alföldi homokhátságok (Duna-Tisza köze, Nyírség) mintegy 50 m-rel, a dombvidéki és hegylábi területek 100-200 m-rel emelkednek a mélyebb fekvésű medencerészek fölé. Ezek a Pannon medence beszivárgási területei, ahol a beszivárgó víz nagyobb mélységekig lejutva 1-10 m/év sebességgel a medence mélyebb részei felé, s ott pedig felfelé szivárog. A rétegvizek nyomása a jelentősebb vízkivételek előtt ennek megfelelően alakult: a leszivárgási területeken a talajvízszínnél mélyebben, a feláramlási területeken pedig magasabban állt be. Ezt a regionális áramlási képet a nyomáseloszláson kívül a vízminőség térbeli alakulása, az izotópmérések és a geotermikus viszonyok igazolják. A rétegvizek utánpótlásának mennyisége igen kismértékű: a homokos területeken is átlagosan 50 mm/év körüli. A felszín alatti vizek utánpótlódásának egyes helyeken jelentős forrása a folyóból történő természetes beszivárgás: példa erre a Duna csallóközi-szigetközi hordalékkúpja, ahol a vizsgálatok szerint a Dunából néhányszor 10 m3/s víz lép ki és áramlik szét a kavicstestben.

A medenceterületek talaj- és rétegvíztárolóiból kitermelhető vízkészletet 2 millió m3/d-re becsülik, a tényleges kitermelés kb. 1,5 millió m3/d, de egyes területeken már a környezetvédelmi szempontból kritikus érték körül van, ami a talajvízszint aszályos időszakokban történő átlagosnál nagyobb csökkenésében mutatkozik meg (Duna-Tisza köze, Maros hordalékkúp).

27