Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
A vízrajzi szolgálat A partiszűrésű vízkivételek mértéke jelenleg 1 millió m'Vd körül van, s további 2 millió m3/d-re becsülik a tartalékként nyilvántartott, távlati vízbázisok kapacitását. A másik jelentős víztároló képződmény, a karbonátos, karsztos tároló felszíni elterjedése szerényebb az előzőekhez képest. A fő víztárolókat a felsőtriász mészkövek és dolomitok jelentik. Utóbbiak szivárgási tényezője 10"5 m/s körül van, a mészköveké a karsztosodástól és a tektonikai irányoktól függően ennél egy-két nagyságrenddel nagyobb lehet. A nyíltkarsztos területeken átlagosan 170 mm/év beszivárgással számolhatunk. A beszivárgó víz nagyobb része hideg vagy langyos karsztforrásokban jelenik meg, kis része pedig meleg (hév)-forrásokban (pl. Hévíz, Budapest). A beszivárgási területről a vizek néhány naptól több ezer évig terjedő idő alatt érik el a forrásokat, de a karszthegységek mélybe süllyedt előterében az áramlási sebességek már olyan kismér- tékűek, hogy itt a víz kora a több tízezer évet is eléri. A karsztvíztároló természetes utánpótlódása 1 millió m3/d körüli, a jelenlegi kitermelés 0,6 millió m3/d, a különbség - főként a Dunántúli-középhegység területén - a korábbi kiürülés visszatöltődésére fordítódik. A két fő víztároló képződményen kívül az alaphegységi karbonátos tárolókhoz csatlakozó fedőkarsztos képződményeket, a kréta-paleogén képződményeket és a miocén mészköveket említjük. A metamorf és magmás képződmények, valamint a paleogén és neogén vulkáni kőzetek nem alkotnak nagyobb kiterjedésű vízvezető rendszert, de a vizet helyenként ezek is vezetik, s belőlük számos forrás fakad. 4 Víz- és anyagforgalom A Magyarország területére vonatkozó vízforgalmat célszerű a sokéves átlagos értékekkel áttekinteni : az ország területére hulló csapadék 56 km3 évente, ebből elpárolog, illetve a növények elpárologtatnak 49 km3-t, a hazai felszíni és felszín alatti lefolyásra 7 km3 marad (ebből kb. 1 km3 vesz részt a felszín alatti lefolyásban), külföldről érkezik 110 km3, külföldre távozik 117 km3. Az említett elpárolgó mennyiség meghatározása nagy bizonytalanságokkal terhelt, ugyanakkor a külföldről érkező és távozó mennyiséghez képest az ország területén képződő vízkészlet (6%) rendkívül kis mértéke miatt ez a különbség sem eléggé megbízható érték. Az említett problémák mellett a vízforgalom egyes, kisebb összetevőinek vizsgálata, hatásuk kimutatása a mérlegben már szinte lehetetlen: így az ország területén elhasználódó -a felszíni és felszín alatti vizekbe vissza nem kerülő, többletpárolgást okozó- vízmennyiség, amelynek mértékét sokéves átlagban 1-2 km3-re becsülhetjük, sem mutatható ki szignifikánsan a mérlegben. Sokéves átlagban a felszín alatti víztartókban lejátszódó tározódás) folyamatok eredője zérus körüli, szárazabb időszakokban a leürülésből származó éves víztömeg viszont már elérheti az 1 km3-t. 28
